Részletek

Írta: Oláh Tamás

Szülőkategória: Versek

Kategória: Mások versei

III. szín

BENCZE.
Azt tudom; de úgy szeretném, hogy már oda volnál s megint itt. (A fiú el.) Csodálom, hogy az ember, látva a másikat, milyen bolond, mikor a szivét szerelemre adja, mégis, miután nagyokat nevetett mások hülye bolondságán, szerelembe eshetik és saját gúnyjának tárgyává teszi magát. Pedig ilyen ember Claudio. Emlékezem, mikor még egyéb zene nem is volt neki, mind a dob és a tárogató; most szivesebben hallgatja a kobozt és a fuvolát.

Bővebben: W. Shakespeare: SOK HŰHÓ SEMMIÉRT

Részletek

Írta: Karinthy Frigyes

Szülőkategória: Versek

Kategória: Mások versei

Kit lelkem mélyében elrejtve hordok
A gyermek mostanában nyugtalan, –
A gyermek, kit csak én tudok magam,
Haragszik.

Sír és liheg – dobban szivembe’ szíve,
Arcáról eltünt a szelíd mosoly –
Ráncolja rám nagy homlokát és oly
Mogorva.

(1884-- 1936)

Bővebben: A gyermek mostanában nyugtalan

Részletek

Írta: Federico Garcia Lorca

Szülőkategória: Versek

Kategória: Mások versei

Medúza marok
fogja
szenvedő lámpád
vak tagját.

Federico Garcia Lorca (1898 -- 1936)

Bővebben: Ráolvasó

Részletek

Írta: Johann Wolfgang von Goethe

Szülőkategória: Versek

Kategória: Mások versei

Bátran nyúljon érte kezed,
mozgékony, könnyű ujjad
érje utol a hullámzó fonalakat,
röptében kapjad el,
amit szellemed eléd vetít,

Johann Wolfgang von Goethe (1749 – 1832 ) 

Bővebben: Röptében