Részletek

Írta: Joszano Akiko

Kategória: Mások versei

Jaj, öcsém, miattad sírok!
Könyörgöm, ne halj meg!
Te vagy közülünk a legifjabb testvér,
szülői szeretetben hiányt sose szenvedtél.
Akartak-e kezedbe kardot adni?
S embert gyilkolni tanítottak-e?
Gondolod huszonnégy éven át
erre neveltek?
Gyilkolni, azután meghalni.
Te egy híres kereskedőháznak vagy a sarja,
s apánk után rád szállna e dicső név.
Nem harcra születtél,
könyörgöm, ne halj meg!

Regisztráljon a tovább olvasáshoz...

Részletek

Írta: Batsányiné Baumberg Gabriella

Kategória: Mások versei

Csüggtetek áldást osztó szavain,
„Sokasodjatok”, mondta imént a pap,
S azt, hogy égi kötést el nem szakítanak
Földi kezek. Küldöm jó kívánságaim,
Ám halljátok még baráti tanácsomat!
Hogyha nem akarjátok táplálni majdan a
Szép gyermekeket, azzal, mi fáj s keserű itt,
úgy hát nemzz, jó apa, és szülj, te drága anya
Fiút, hideg fő – lányt, forró szív nélkülit.

Részletek

Írta: Novalis

Kategória: Mások versei

Halálvágy

Ha a heves kín letaszít
a föld sötét ölébe
s eltép a fénytől: jelt ad így
a boldog költözésre.
A keskeny csónak visz a menny
túlsó partjára sebesen.

Bővebben: Himnusz az éjszakához 6.

Részletek

Írta: Vörösmarty Mihály

Kategória: Mások versei

Sír vagyok, elhullott magyaroknak sírja, Mohácsföld,
     Mely vérből nevelek gyász telekimre mezőt;
De ne pirúlj, oh honfi, azért eljőni sikomra,
     Had-gázolta határt látni s az árva Cselét:
Kart és férfikebelt vive itt a harcba magyar nép;
     Sors erejű számmal győze az ozman erő.

Bővebben: Mohács