Mások versei

KÉRÉS

Ember vagyok. Kérlek, szeressetek.
Egy pár golyó, mely belülről világít -
ez a szemem. Szerveim rendesek.
Ez itt az orrom. Meggyőzök akárkit:

Vinokurov, Jevgenyij Mihajlovics portréja

Az idős bankár; mosolyog, miközben öl,
s ha nem járhat el nyíltan, rejtekúton tart célja felé.
Megkívánta a Földet, ezt a gömbölyded absztrakciót –
jó lesz otthon, gondolta, biliárdgolyónak…

Orbán Ottó | Petőfi Irodalmi Múzeum

Orbán Ottó (1936-2002)

Mikor a méhecskék az Úrnak dolgoznak,
virágról virágra boldogan poroznak
– magasságos egek, örvénylő mélységek! –
kékebbnél is kékebb foltozott kötényén
átsütő Napjával, zöldebbnél is zöldebb
pázsiton lépkedve fénysugár pálcával,
térdén és lábszárán beletörött fűvel,
kicsit majdnem sután, jött a Lehetetlen

      De jó nekünk,
      de jó nekünk
a hegyre futtában megyünk,
talpunk alatt a föld dorombol,
fejünk fölött hulló madártoll,
    de jó nekünk,
    de jó nekünk,
    felhőtlenül
    szerethetünk.

Elküldte szolgáját, Mózest
és Áront, akit kiválasztott.”
(105. zsoltár)
Ez hát a célba vett tér, ez hát a vég?
Ezért tétettél engemet, ezekért a keserű
szavakért,
Ezért küldtél el engem, ezekért a
véremmel festett jegyekért
Oda, hol kétféle ág sodortatik eggyé,
kétféle forrás,