Mások versei

Oly mélyre merül a lelked,

Lágy hullámokkal közelít,

Árad feléd a rejtelmes csend,

Harmatoznak benned a szavak.

 

Telítve fénnyel lobog

A szívedben a vágy:

Megalkotni verseid katedrálisát.

Álmok valósulnak, emelnek,

Sejtelmek árja ringat.

Megjegyzés: elhangzott 2024 április 18.-án Oláh Tamás 80. születésnapi összejövetelén.

Oláh Tamásnak

A csicsergő lét befelé bontja
benned szirmait.
Már nyolcvan éve várod a rügyek
hajnalillatában az ébredő tavaszt.
Elmosódott képek nyílnak minden
tulipánvirágzáskor édesanyád
pirkadó mosolyává.


1
Mint az szép híves patakra
Az szarvas kivánkozik,
Lelkem úgy ohajt Uramra,
És hozzá fohászkodik.
Tehozzád, én Istenem,
Szomjúhozik én lelkem,
Vajjon színed eleiben
Mikor jutok, élő Isten?


File:Szenczi Molnár Albert VU.jpg - Wikipedia
Szenci Molnár Albert (1574–1634)

Kínok sűrűjében, mint vad
bújnak el ők mind
Sújtva magukban az embert,
Ulro álmaiban.”
William Blake
(Deák László fordítása)

Ulro fái közt
lebegő lomb-felhőben
arcodat látom

karodban ringva
áramlat hátára vesz
majd tovasodor

keress az árnyban
nem kelt még föl a hajnal
keress még tovább

keress a fényben
bontsd meg a szoros ruhát
keress még tovább

ölelésed nélkül
szétfoszlok az időben
nézhetsz utánam

*

­

Minden városban tisztelték Aoniában
őt, ki ha kérdi a nép, sose téved, a válasza biztos.
Első lett, ki igaz szavait tanusítani tudta,
kékvizü Liriope, akit egykor görbefutású
vízzel körbeölelt Cephisos, a habja közé zárt,
s tört testére vadul. Terhes lett, s szült is a szép lány
egy fiat, ezt rögtön kedvelték akkor a nimfák,
s Narcissusnak hívta. Kiről kérdezte, megér-e
hosszu időt, vénsége korát meglátja-e majdan,
s "Hogyha magát sosem ismeri meg!", szólt erre a szent jós.
Hosszu idő telt el; hitték már: balga e jóslat;
s ím, igazolta a furcsa halál s különös szerelem-düh.

Narcissus & Echo | Thomas McKnight Gallery, the Official Website

Narcissus & Echo | Thomas McKnight festménye