Mások versei

ÉBREDETLENÜL

csak kis zavar, csak gyorsan múló zárlat
elűzi mégis álmod reggelig
mert dics vezérli egyre feljebb lázad
s karámba térve roggyan meg a hit

Balla D. Károly: 2000 ± 3 Az ezredforduló hét esztendeje | Litera – az  irodalmi portál

Unván az ispotályt, a búsat, hol a függöny
Sivár fehérje közt avas tömjén lebeg,
S hol a kopár falon csüggedt feszület függ fönn, -
Hátat fordít sunyin a félholt, vén beteg,

H.Pulai Éva – Stéphane Mallarmé – 7torony Irodalmi Magazin

Büszke, harcos, kalandor nép
Volt a magyar nemzet,
Kétélű kard, mely ha moccant,
Jobbra-balra sebzett;
S jobbra-balra, merre fordult,
A fegyvernek éle,
Puszta lett a népes ország
És üvöltött rajta végig
Farkasok zenéje.

Fájl:Arany János.jpg – Wikipédia

"Kérdezed, miért lett ilyen? / Halk fény alatt /
mosolytalanul nőtt fel. / Szélviharos esteken /
a bogarak szárnyát tépdeste, / s kínlódásukat
gyönyörrel nézte. Magába iszonyodva.” Oláh Tamás

Megmutatom neked, Uram,
Éva nélkül is szép a kertem.
Nem élek oly elveszetten,
ahogy eddig, s ha el kell mennem
– majdnem nyolcvan! –
bánatom se mutogassam.

Ki mondja meg, hol van Atyánk, a Nap?
Mért hagyta cserben e rossz csillagot?

Fájl:Jékely Zoltán 1982 K.jpg – Wikipédia