Mások versei
- Részletek
- Írta: Alekszandr Puskin
- Kategória: Mások versei
Én írok levelet magának -
Kell több? Nem mond ez eleget?
Méltán tarthatja hát jogának,
Hogy most megvessen engemet,
De ha sorsom panaszszavának
Szívében egy csepp hely marad,
Nem fordul el, visszhangot ad.
Hallgattam eddig, szólni féltem.
- Részletek
- Írta: Tornai Xénia
- Kategória: Mások versei
Várlak vissza sejtjeimben,
s elkísérlek mindenütt –
szellemszárnyon, szél ha libben,
óra éjfélt hogyha üt…
- Részletek
- Írta: Tornai Xénia
- Kategória: Mások versei
I.
Kétezer évvel az ókor után mit akarhat a költő?
Nincs csoda oly, mit az őseinek nem adott meg a végzet.
Hát csak a szót szaporítja, de ósdi babérokat ölt ő,
S vélt diadalt arat így, ha feszíti a dicsteli érzet.
Dallama hősi Homér ütemét ha idézi a múltból,
Vagy ha mit ír, az a thébai mondavilág mai tükre,
Körbekeringi a doh szaga: untat a kor fia korhol,
S rajta a fals ambrózia illata érzik örökre.
- Részletek
- Írta: Hamvas Béla
- Kategória: Mások versei
Mindig csak egyszer
Mindig először, mindig utoljára.
Nem törvényt keresni.
Szabadnak lenni.
Nem alkalmazkodni.
Elhatározni.
- Részletek
- Írta: William Shakespeare
- Kategória: Mások versei
Szeretőm szeme nem süt, mint a nap,
S nem lángol ajka, mint a rőt koráll;
A keble nem hó, füstös barna csak;
S fején a haj - sötétlő drótfonál.
8. oldal / 57
