Örvénylenek csordákban csillagok,
tömérdek testek kavarognak köröskörül.
Zuhannak pörögve-dörögve szakadatlan,
ki nem fürkészhető céljuk felé.
Meg sem kottyannak nekik évezredek,
maguk alá alomnak tapossák féktelenül az Időt.
Csanádi Imre költő (1920 -- 1991)
Egy órányi őrület és gyönyör! Ó, ne tarts vissza, Te, Tomboló!
(Mi az, ami úgy felszabadít a viharokban?
Dühöngő szelek és villámok közt mit jelent az én ujjongásom?)
Ó, én minden más férfinál mélyebben iszom a titokzatos delíriumot!
Ó, ti, vad és gyönyörfinom fájdalmak! (Tireátok hagyom őket, gyermekeim,
tudatosan tinektek beszélek róluk, ó, vőlegény és menyasszony.)
Csoóri Sándor emlékére
Látom őt a versben
mintha gyönyörű sebben ülne
kezében zöld ág hozta a malomsánc alól
de ködlő hátterében rá vár türelmesen
fekete öltönyben sötét kalapban
az egykedvű és szótlan alak
aki egyszer mindenkiért eljön
Ambrogio Bergognone (1453-1523) olasz festő
Ha angyalt látsz vendégül,
jól vigyázz,
hol ült és állt és járkált és beszélt.
A helye megmarad:
Akár kőben
a levél-nyomat.
7. oldal / 58
