Mások versei

Elzengett az őszi boros ének.
Megfülledt már hűse a pincének.
Szél s víz csap a csupasz szőlőtőre.
Lúdbőrzik az agyagos domb bőre,
elomlik és puha sárrá rothad,
mint mezitlen teste egy halottnak.

Mért fekszel jászolban, ég királya?
Visszasírsz az éhes barikára.
Zenghetnél, lenghetnél angyalok közt:
mégis itt rídogálsz, állatok közt.

Si King
DALOK KÖNYVE
 (részlet)

A FÉRJ MONDJA

"Tang" - verték a harci dobot,
minden férfi lándzsát fogott,
elsáncolták Cao városát
s hadunk délre masírozott.

Magyar vagyok. Legszebb ország hazám
Az öt világrész nagy terűletén.
Egy kis világ maga. Nincs annyi szám,
Ahány a szépség gazdag kebelén.
Van rajta bérc, amely tekintetet vét
A Kaszpi-tenger habjain is túl,
És rónasága, mintha a föld végét
Keresné, olyan messze-messze nyúl.

 

Ringass el, ó Halál!
A meggyötört kebel
ártatlan, fáradt lelkemet
csöndben bocsássa el.
  Szólalj meg, gyászharang,
  heroldom légy, te hang,
  halálom kongva mondd!
  Már vár a sír:
  sebemre nincsen ír.