Mások versei
- Részletek
- Írta: Szendrey Julia
- Kategória: Mások versei
Oh költészet, fogadj be templomodba
Fogadj be engem papjaid közé;
Hisz Istenséged senki úgy nem vállá, —
Senki, miként én, úgy nem érezé.
Gyermekkoromban, öntudatlanul bár,
Igéidet rebegték ajkaim,
Sejtvén, hogy egykor te lész csillagom majd
Az élet sötét, kétes utain.
- Részletek
- Írta: Radnóti Miklós
- Kategória: Mások versei
1
Láttad?
Ma éjjel szomorúfűz akadt
az utunkba és oly szomorún
könnyezett ki a fekete és
lázas udvarból, hogy félősen,
sejtőn megremegett a testünk
- Részletek
- Írta: Babits Mihály és Oláh Tamás
- Kategória: Mások versei
Sant lacrimea rerum1
Van a tárgyaknak könnyük. Érzem olykor,
hogy sírnak a szobámban nesztelen;
sötétedő, sejtelmes alkonyokkor
bús lelküket kitárják meztelen.
- Részletek
- Írta: Tornai Xénia
- Kategória: Mások versei
Sestina az örök szerelemről
Egy hársfa áll a dombtetőn.
Minek virágzik ő ily ártó szenvedéllyel?
Tövével egy a tölgy, miről egy ág
kinyúl felé. Nem éri el sosem.
De egy irányba dőlnek ők, a szél
ha fú, s velük nyöszörg a végtelen.
- Részletek
- Írta: Arany János
- Kategória: Mások versei
Az új évet (ócska tárgy!)
Kell megénekelnem,
Hálálkodva, ahogy illik,
Poharat emelnem.
Mit van mit kívánni még
Ily áldott időben? -
Adjon Isten, ami nincs,
Ez új esztendőben.
![ARANY JÁNOS] Képek](http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/arany/kepek/4.jpg)
32. oldal / 64
