Mások versei
- Részletek
- Írta: Tornai Xénia
- Kategória: Mások versei
Az Idő fogatán lovai gyeplőjét
fél kézben tartani embernek nem lehet:
féktelen vágtájuk tajtékos hevében
felszánt az égbolton napfodrot, felleget.
- Részletek
- Írta: Babits Mihály
- Kategória: Mások versei
Fekete országot álmodtam én,
ahol minden fekete volt,
minden fekete, de nem csak kívül:
csontig, velőig fekete,
fekete,
fekete, fekete, fekete.

- Részletek
- Írta: Tóth Árpád
- Kategória: Mások versei
Elnyúlok a hegyen, hanyatt a fűbe fekve,
S tömött arany díszét fejem fölé lehajtja
A csónakos virágú, karcsú, szelíd rekettye,
Sok, sok ringó virág, száz apró légi sajka.
S én árva óriásként nézek rájuk, s nehéz
Szívemből míg felér bús ajkamra a sóhaj,
Vihar már nékik az, váratlan sodrú vész,
S megreszket az egész szelíd arany hajóraj.
- Részletek
- Írta: Szepesi Zsuzsanna
- Kategória: Mások versei
(Mezős Béla festménye alá)
A leghalkabb csend
ha megtalál belül,
nem keres kétség –
zöld ködbe merül.
- Részletek
- Írta: Anna Ahmatova
- Kategória: Mások versei
Amikor felragyog az ablakom zugában
a hold, mint csardzsui sárgadinnye-karéj,
az ajtó zárva, és fülledt a néma éj,
a kék gliciniák varázslata a házban,
hideg vizet kinál a kis cseréppohár,
törülköző hava és gyertya lángja lobban,
4. oldal / 42