Mások versei
- Részletek
- Írta: OSCAR WILDE
- Kategória: Mások versei
Néhai C. T. W. királyi lovasgárdista közlegény emlékezetére,
aki meghalt a readingi fegyházban, 1896 július 7-én.
I.
Ő már skarlát egyenruhát
Vér- s bőrszinűt nem ölt,
Mert vér s bor mocskolá kezét
S elfogták, sorsa betölt,
A némbernél, kit szeretett,
S kit ágyában megölt.
- Részletek
- Írta: Szendrey Julia
- Kategória: Mások versei
Oh költészet, fogadj be templomodba
Fogadj be engem papjaid közé;
Hisz Istenséged senki úgy nem vállá, —
Senki, miként én, úgy nem érezé.
Gyermekkoromban, öntudatlanul bár,
Igéidet rebegték ajkaim,
Sejtvén, hogy egykor te lész csillagom majd
Az élet sötét, kétes utain.
- Részletek
- Írta: Radnóti Miklós
- Kategória: Mások versei
1
Láttad?
Ma éjjel szomorúfűz akadt
az utunkba és oly szomorún
könnyezett ki a fekete és
lázas udvarból, hogy félősen,
sejtőn megremegett a testünk
- Részletek
- Írta: Babits Mihály és Oláh Tamás
- Kategória: Mások versei
Sant lacrimea rerum1
Van a tárgyaknak könnyük. Érzem olykor,
hogy sírnak a szobámban nesztelen;
sötétedő, sejtelmes alkonyokkor
bús lelküket kitárják meztelen.
- Részletek
- Írta: Tornai Xénia
- Kategória: Mások versei
Sestina az örök szerelemről
Egy hársfa áll a dombtetőn.
Minek virágzik ő ily ártó szenvedéllyel?
Tövével egy a tölgy, miről egy ág
kinyúl felé. Nem éri el sosem.
De egy irányba dőlnek ők, a szél
ha fú, s velük nyöszörg a végtelen.
4. oldal / 36
