Mások versei
- Részletek
- Írta: Louise Glück
- Kategória: Mások versei
Ráléptél apádra, mondta az anyám,
és tényleg, pontosan középen álltam
egy pázsitfolton, olyan gondosan nyírták, lehetett volna
akár az apám sírja, bár ezt nem mutatta fejkő.
- Részletek
- Írta: Vörösmarty Mihály
- Kategória: Mások versei
Sötét és semmi voltak: én valék,
Kietlen, csendes, lény nem lakta Éj,
Kietlen, csendes, lény nem lakta Éj,
És a világot szültem gyermekűl.
Mindenható sugárral a világ
Fölkelt ölemből; megrázkódtatá
A semmiségnek pusztaságait,
S ezer fejekkel a nagy szörnyeteg,
A Mind, előállt. Hold és csillagok,
A menny csodái lőnek bujdosók
Kimérhetetlen léghatárokon.
Mindenható sugárral a világ
Fölkelt ölemből; megrázkódtatá
A semmiségnek pusztaságait,
S ezer fejekkel a nagy szörnyeteg,
A Mind, előállt. Hold és csillagok,
A menny csodái lőnek bujdosók
Kimérhetetlen léghatárokon.
- Részletek
- Írta: Fernando Pessoa
- Kategória: Mások versei
Jaj, idő, míg képzelegtem,
Életemnek mennyi éve!
Jaj, multamban mennyi tettem
Volt csak puszta színlelése
A jövőnek, képzeletben!
- Részletek
- Írta: Sárhelyi Erika
- Kategória: Mások versei
Én nem írok közéletit,
mivelhogy én szeretek itt.
Itt születtem, s majd itt halok,
nem izgatnak az angolok.
- Részletek
- Írta: Turbók Attila
- Kategória: Mások versei
Padon ülök, napfénybe mártom
arcom, szemem, ocsúdva látom,
behúzva függönyét a fénynek,
a csillanások színt cserélnek.
3. oldal / 36
