Csillagrügyecskék
ragyognak bíbor színű
rózsaszirmokon, ebben
az égő pirkadatban
Hívtál, mentem utánad,
ámuló tekintetemben
vágy és tűnő álom,
követtem fénylő suhanásod
A lélekért szegénység
áttetszővé tesz, az isteni
homály vakító világosságában
érik a sejtek átrendeződése
Itt a hazám az egyesülésben,
a folytonos eszmélésben,
valóságom a szegénység,
védtelenség szememben
Lépésenként követlek tört
köveken át, vissza egészen
az ártatlan odaadottságig,
vissza a szélringatta mezőkre…
Egy vers Baka Györgyi hamarosan megjelenő kötetéből