Csillagrügyecskék
ragyognak bíbor színű
rózsaszirmokon, ebben
az égő pirkadatban

Hívtál, mentem utánad,
ámuló tekintetemben
vágy és tűnő álom,
követtem fénylő suhanásod

A lélekért szegénység
áttetszővé tesz, az isteni
homály vakító világosságában
érik a sejtek átrendeződése

Itt a hazám az egyesülésben,
a folytonos eszmélésben,
valóságom a szegénység,
védtelenség szememben

Lépésenként követlek tört
köveken át, vissza egészen
az ártatlan odaadottságig,
vissza a szélringatta mezőkre…

Egy vers Baka Györgyi hamarosan megjelenő kötetéből