A muzulmán hitre áttért magyar 48–49-es
száműzött emigránsok kényszerlakhelyéül
kijelölt Aleppo, Szíria, akkor a Török Birodalom
tartománya.

A sivatag, mint az agy, mint a tudat.
Jégszikrás, sodródó homok. Hiéna-nesz.
A Ramadán havában egy kis önmarcangoló katolikus
meditáció és honvágy, halálosan.

Gróf Bem József generálisnak, az Erdélyi Magyar
Honvédhadsereg főparancsnokának flegmája,
arisztokratikus toleranciája a forró szíriai homoktengerben
és lengyel nyelvű jegyzetei a Koránhoz…
Bottka János hadmérnök-őrnagy hőlégballonokkal kísérletezik,
ezt a tevékenységet a török hatóság haladéktalanul megtiltja…
Jould dragonyos kapitány és Zarziczky vértes kapitány
fandangót táncolnak szép szír leányzókkal, Masher bég
és Kehrim pasa mélységes felháborodására…
Anasztázy Konrád honvéd százados
szakadatlanul görög vörösbort vedel és
teli torokból harsogja a M A R S E I L L A I S E – t,
de ezért a törökök nem haragszanak, mert azt hiszik, hogy franciára
fordított szent részleteket üvölt a müezzinek hajnali fohászaiból
Allahhoz… Batiszy Kristóf százados, a branyiszkói roham hőse:
kommunákat tervez, Fourier nyomán…
Figyelmessy Fülöp, lovassági kapitány párbajra hívja ki
a lindaui születésű és Perczel Mór tábornok seregébenŰ
Szenttamás ostrománál megsebesült Kurt Hagedorn
lovassági kapitányt, egy bizonyos cuxhaveni születésű
Hildegard von und zu Dohna-Schlodien őrgrófkisasszony miatt,
akit a két tiszt közül egyik sem ismer,
csak egy olajfestményt láttak róla, valamikor régen, Bécsben…
A törökök engedélyezik a párbajt, Bem tábornok megtiltja.
A két lovassági kapitány mégis párbajozik,
de a pisztolyok nem sülnek el a trópusi hőségben…
Marosi Aurél honvédőrnagy, miközben teljesen a hasis
rabja lesz, visszakatolizál, egy dervist kényszerítve
fegyverrel e szertartás lebonyolítására…
Rozsályi Miklós honvéd főhadnagy egy kurd leányzót,
akit Lollinak nevez, türelmesen megtanít németül és
magyarul egy versre:
„Was mein armes Herz hier gebanget,
Was es zittert, was verlanget
Weisst Du, nur Du allein…”

„Mi én szegény szívemet aggasztja,
Amitől remeg, ami a kívánsága,
Egyedül csak te, csak te ismered…”

A szép kurd leány, az ázsiai, keleti Lolli, mind hibátlanabbul
szavalja németül és magyarul a megtanult verseket tanárának,
Rozsályi főhadnagynak, aki olasz csempészboroktól bódultan
alszik sátrában… Kmety György honvédtábornok,
aki mint száműzött szintén iszlám hitre tért át,
aki a Bácskában fényes ütközeteket vívott és
aki a temesvári csatában a balszárny hős parancsnoka volt,
itt, a szíriai Aleppóban Kossuth autoritását vitatja hosszú tractatusokban…
Pier Paolo Pasolinghi, az olasz Monte-légió őrnagya,
vívóleckéket ad török tüzértiszteknek…
Korzelinszky Szever, kapitány a könnyűlovasságtól,
mivel ő is iszlám hitre tért, hát már csak ezért is:
egész háremet tart fenn pompás sátrában török, szír,
kurd nőkből, akik rajongásig imádják a daliás lengyel lovastisztet…

—————

AZ A G Y, MINT A SIVATAG, A T U D A T, MINT AZ ÁZSIAI NAP
haza sírja messze van. Az aradi bitófák már csak üres cölöpök.
Csak a török őrszemek ülnek csendesen,
az élő holtakhoz úgysem jöhet hírmondó, látogató, leveles-futár…
Szép kossuthszemű ősz van Aleppóban…
Homok és por száll a szemekbe és a megharcolt eszmék közé:
a gondolatba, honvágyba, emlékezésbe, álomba…
ijesztő, örök ébrenlétbe, világtalan virrasztásba…

—————

Csak Te, az Erdélyi Hadsereg honvédszázadosa, Petőfi Sándor,
csak Te – amikor kozák dzsidák tízezrei rohamozták
a legbátrabbnak, Bem tábornoknak arcvonalát és „Bem apó”,
ahogyan Te nevezted versedben el, már kiadta az elszakadási,
a visszavonulási parancsot –
csak Te, aki csupán egy szót mondtál: „P o t o m s á g!”
Százados, csak Te hiányzol ebből az aleppói száműzött
honvéd-tisztikarból…
Csak te hiányzol halálosan, Petőfi Sándor, halhatatlanul!