Még zúz a jég és mar a zúzmara
és késik még a rigók nászdala
úgy fáznak még a kora hajnalok
s az utca-tér még kihaltan vacog

és köd terül ránk ólmos alkonyat
és kergeti a szél a varjakat
az erdő lelke füstté semmisül
és fojtó kínja mellkasunkra ül
az égi kendő szennyes szürke rongy
már földig ér és lassan térdre rogy
kit zúz a jég és mar a zúzmara
hol késik már a tavasz nászdala