Én nem írok közéletit,
mivelhogy én szeretek itt.
Itt születtem, s majd itt halok,
nem izgatnak az angolok.

A finnek se érdekelnek,
ott se látnék kékebb eget,
és nem élnék a svédeknél,
ha éppen erről kérdeznél.

Repülővel oda-vissza
jön-megy, aki el nem issza,
s ha hív a világ, ám legyen,
elviszem az üdvözletem.

De Oslóban hosszú távon
nem bírnám, én mindig fázom,
Olaszban meg az emberek
nem értenék a versemet.

S a szomszédban a sógorok?
Ők ott vannak, én itt vagyok.
S Izlandon a gejzíreket
nagyon unnám, elhiheted.

Nekem itthon mindenem van,
a kell, bor a poharamban,
nevetni, sírni van barát,
köldökzsinórnak meg család.

Verset írok levlap helyett,
abba írom a szívemet,
hát, nem írok közéletit,
mert bizony, hogy jó nekem itt.

(2021.)