Tartalomjegyzék

Veszélyhelyzet észlelése

Az altruisztikus viselkedés magyarázatára is szolgál J.A. Piliavin veszélyhelyzetek értékelésére alkotott modellje. Abból indul ki, hogyha másokat veszélyes helyzetben látunk izgatottak leszünk.

Izgatottságunk mértéke több dologtól függ:

  • a veszély nagyságától,

  • a veszély forrása és a szemlélő közti távolságtól,

  • a szemlélő és a veszélybe kerülő személy közötti viszonytól,

  • a veszély felfedezése óta eltelt időtől.

Minél nagyobb a szemlélőben a veszélyhelyzet észlelése miatt kiváltott izgalmi szint, annál inkább arra érez késztetést, hogy ezt a kellemetlen érzését csökkentse. Eszerint a segítségnyújtás kizárólag azért történik meg, mert a szemlélő ennek segítségével tud megszabadulni a feszültségétől. Ez a modell a segítségnyújtásnak csak bizonyos eseteire ad magyarázatot. Ha a segítő látja, hogy valaki a folyóba esik és nem túl nagy a távolság közte és a fuldokló között lehet gyorsan a vízbe veti magát, hogy kimentse. A fuldokló látványa mutatja, hogy a veszély nagy, a közte és fuldokló közötti távolság csak néhány méter, felismeri a fuldoklóban egyik ismerősét, azt is tudja, hogy a vízbeeséstől nem sok idő telt el, vagyis ha gyorsan cselekszik még tud rajta segíteni. Mindez hirtelen megemeli izgalmi szintjét. A fuldokló segítségére siet és kimenti. Megnyugszik.

Ez a modell azonban nem ad magyarázatot arra, miért megy oda valaki egy hajléktalanhoz és ad neki egy kiflit. Azért, mert a jó emberek hisznek az igazságos világban és ha azt látják, hogy valakivel mostohán bánt a sors megpróbálnak segíteni.