Lélektani szakaszok

Jobban megértjük az altruista viselkedést, ha megnézzük milyen szakaszokra bontható az a folyamat, amelyik végül elvezet az önzetlen cselekedethez. S.H. Swartz amerikai pszichológus modellje szerint ez a következőkből áll:

1. Tudomást szerzünk egy segítségre szoruló emberről.

2. Megállapítjuk, hogy milyen cselekedetekkel segíthetünk rajta.

3. Eldöntjük, hogy képesek vagyunk-e a segítséget megadni.

4. Kapcsolatba lépünk a rászoruló személlyel és ettől fogva felelősséget érzünk érte.

5. Mozgósítjuk magunkban az elesettek segítésére önmagunkkal szembeni elvárásainkat.

6. Felmérjük a segítségnyújtó cselekedetünk várható eredményét, hasznát.

7. Végrehajtjuk a segítségnyújtó cselekedetet.

Ha a 6. pontban jelzett értékelésünk negatív eredménnyel zárul, vagyis úgy ítéljük meg nincs igazán vagy kevés a segítésnyújtásunk haszna, az altruisztikus cselekedetünket elhalasztjuk és az előző pontokban felsorolt lépéseket is újraértékeljük. A modell érdeme, hogy kiterjed azokra a mozgósító tényezőkre is, amelyek meghatározzák önmagunkkal szembeni elvárásainkat. Az egyén számba veszi segítségnyújtó cselekedeteinek a várható következményeit abból a szempontból, hogy mennyire sikerül majd vele enyhíteni a rászoruló helyzetén. De megitélheti a helyzetet úgy is, hogy nem érdemes segítséget nyújtania, mintegy elhárítva a felelősséget magáról.

Az említett szerző modellje alkalmasabbnak látszik azokban az esetekben, amikor az önmagunkkal szembeni elvárásaink az adakozás társadalmilag elfogadott normáiból származnak (“adakoznom kell az olyan embernek, aki segítségemre szorul”), mint amikor az elesettek segítésének társadalmilag elfogadott normáiból fakad (“így kell cselekednem a társadalmi igazságosság nevében”). Az első típusú magyarázatban az önzetlen cselekedetet nem a mások helyzetében ténylegesen bekövetkező változások, hanem az egyén belső értékrendje idézik elő. A másik típusú magyarázat mögött az a feltételezés áll, hogy egy másik ember helyzetének javulása örömmel tölthet el minket, tekintet nélkül arra, hogy azt mi segítettük elő vagy sem.