A szóbeli érintkezés, a beszéd és kódrendszere, a nyelv az ember legsajátosabb érintkezési módja. Míg a legtöbb állati hang csupán érzelmi állapotokat közöl, az emberi beszéd tanult képesség, és a legfinomabb, legbonyolultabb információ továbbítására is alkalmas. Minden direkt kommunikációt kísér egy vele szoros összefüggésben álló, indirekt kommunikáció is: a metakommunikáció, vagyis a közlésen túli közlés is. A metakommunikatív üzenetek párhuzamosan működnek a szóban közöltekkel, mintegy minősítik azokat. Az alább sorba vett lélektanilag tárgyalt kommunikációs csatornáink leírását egy-egy vers is követi. Vers és lélektan kapcsolódik össze bennük, szerepelnek ezek, más hasonló témájú költemények között, a nemrégen Maszkod mögé címmel a Hét Krajcár Kiadó gondozásában megjelent -  verses kötetemben is, melyhez dr. Bagdy Emőke írta a bevezetőt. Minden lélektan iránt érdeklő  és a verseket is kedvelő olvasónak szeretettel ajánlom a könyvemet.

A beszéd

Az emberek között – az intelligenciától, az iskolázottságtól, valamint a társadalmi hovatartozástól függően – igen nagy eltérések vannak abban a tekintetben, hogyan használják a nyelvet. A társadalom perifériáján élőknek a beszéde általában konkrétabb, több sztereotip elemet tartalmaz. Az elvontságot igénylő nyelvi helyzetekben e réteg tagjai nehezebben fejezik ki magukat. A családon belüli nevelés során elsajátított alacsonyabb nyelvi kulturáltság jelentős oka lehet annak, ha az egyén nem tud helyzetéből kitörni, magasabb iskolákban helytállni. Eltér egymástól a falusi és a városi nyelv is, bár ez napjainkban már mindinkább elmosódik, elsősorban a tömegkommunikáció hatására. Ma is megvannak azonban a kis közösségek, szervezetek eltérő sajátos nyelvhasználatából fakadó különbségek. Más és más az egyes mesterségek nyelve, külön szóhasználata van a közigazgatási intézményeknek, a katonaságnak, másképpen beszélnek a fiatalok egymás közt stb.

A beszédet egyfelől arra használjuk fel, hogy információkhoz jussunk. Ilyenkor kérdéseket teszünk fel másoknak. Másfelől magunk közlünk információkat másokkal, például akkor, amikor válaszolunk kérdéseikre. Beszámolhatunk az élményeinkről, elmondhatjuk a véleményünket valamiről. Utasításokkal vagy parancsokkal. Rábeszéléssel befolyásolhatjuk mások viselkedését is.

A szavakkal jutalmazhatunk és büntethetünk is. A kedves, becéző szavak, dicsérő jelzők, a bókok jutalom értékűek, viszont a szidalmak, a trágár szavak, a sértegetések sokszor komoly fájdalmat okozhatnak.

A vokális üzenetek

Beszédünkben egy jellegzetes, nem szóbeli kommunikációs csatorna is működik. Ezt – a latin vox_hang, hangszín szóból eredő elnevezéssel – beszédünk vokális, azaz hangzásbeli sajátosságai adják: ugyanazokat a szavakat igen eltérő módon, más-más érzelmeket kifejezve ejthetjük ki, s ezzel más-más jelentést adunk nekik. Az „igen” úgy is hangozhat, hogy tiltást fejez ki. A hang jól tükrözi az ember belső feszültségét, izgalmát.
A hangerő, a hangmagasság, a beszéd sebessége néha fontosabb, több jelet hordoz a beszédben a szavak jelentésénél, mondanivalójánál. A hangsúly elhelyezése és tartása a szavak egyes szótagjain vagy a mondat egyes szavain, a mondat dallamváltozásai, a szavak közötti szünetek pontosan megmutatják a beszélő emocióit, érzelmeit. Az aggódók rendszerint gyorsabban beszélnek a megszokottnál, s a hanghordozásuk is magasabb, a lesújtott személy lassan és mély hangon szól, az agresszív ember felemelt, elfúló hangon beszél. A szünetek helyettesítik a beszédben a központozást; a hangsúly és a hangmagasság árulja el, hogy kérdezünk-e vagy közlünk valamit.Az emberek a beszélgetőtársak közbevágására, hallgatására egyénien válaszolnak. Vannak, akik azonnal elhallgatnak, ha valaki közbeszól, míg mások megpróbálják túlbeszélni, túlkiabálni a közbeszólót. Van, aki nem képes elviselni a csöndet, s azonnal beszélni kezd, amint beszélgetőtársa elhallgat.

A beszéd nem szóbeli mozzanatai közé tartoznak a beszédben elkövetett hibák, zavarok. Ilyenek a hézagkitöltő hangok (a hümmögések: „izé”, „ő”, „ühüm”) és a szavak fölcseréléséből, szavajárásokból, hebegésekből álló hibák.

A vokális csatorna a pszichikai működésben mutatkozó zavaroknak talán a legérzékenyebb kifejezője. A beszélő szorongását, belső feszültségét az úgynevezett Mahl-féle skálával lehet megállapítani. Tízféle zavarjel előfordulását méri (például az ismétlést, a túl hosszú szüneteket, az elvétéseket, a hibás szórendet stb.) A zavarjelek számát elosztják a vizsgált beszédben elhangzott szavak számával: ez adja a beszédzavar indexét, amely kifejezi a belső feszültséget.

Szavak, szavak

Belőletek épülnek
az ész magas tornyai,
a foghatón túli
világ könnyű habjai,
a káromlások veszett kiáltásai,
a keresztek árnyaiban
térdeplők imái,
a kivégző fal előtt
a vezénylő tisztek parancsai,
a hangok síró sorai,
a panaszos, árva dallamok,
a meghitt pillantásból kelt
sóhajok,
a fülbe suttogott vallomások,
(és foglyaként a rossznak
nagyot csattan rajtunk
a kőbe vésett táblákra írt
tiltó parancsolatok ostora);

az örömujjak pengette
tiszta üzenetek
körül nyargalják a Földet,
míg a mindenség habja
el nem kapja őket,
ha gondolatként
útra kelnek
teremtő társai lesznek
az Isteneknek,
és a titok édes
illatával öntözött gyöngybetűk,
simogató lanttal kísért
énekkel, gyógyítani is tudnak;

de milliós hadsereggel jönnek,
és vesznek körül minket
a hadra kelt idegen hangsorok,
s a hősi halottaknak,
a régi, szép magyar szavaknak,
némaság jut,
ki veszi kézbe a poros polcokról,
a foszló könyveket, amelyek
őrzik még a hajdani zengő,
bongó rímeket?

csak a holt költők
kristálysírjaiból szállnak ki
a szent és remek sorok,
mint a teljesületlen vágyak,
bolond remények,
mikor mécsesek gyúlnak
a gránitlapokon,
és lobognak
rajtuk az égő üzenetek,
a tiszta lángok.