Nyomtatás
Kategória: Próza

Ezt a könyvet
életem valóságos
eseményei irták,
de az élő személyekkel való hasonlóságokért
kizárólag a képzeletem tehető felelőssé.

Becsukom a szemem, és nem érzem a nappal és az éjszaka közt a különbséget. Lebegek az áhítatos csendben, szívem még ver, az élet a győztes, életre vagyok ítélve, minden óra, nap mindent ad, és aki él annak emlékeznie kell. Egy régi fénykép akad a kezembe. Két fiatal férfi ül a sekély vízben, válluk, fejük látszik csak ki a vízből. Mind a két alak szájában pipa van, arcukat gyér, pár napos szakáll fedi. A háttérben egy hajó vesztegel, vitorlái leeresztve pihennek. A víz sima, hullámok nem borzolják. Az egyik fej az enyém, a másik a barátomé, Endréé. Kölyökarcainkat nézegetem. Mögöttünk a víztükör szürkének tűnik a fekete-fehér fotón. A régi képet nézve megfiatalodok.

Mindenki őriz egy rakás fényképet, tele olyan pillanatokkal, arcokkal, amelyekről már nem tudjuk hol készültek, kiket ábrázolnak, amelyekhez már nem köt emlék, vonzódás. Valahányszor a kezünkbe akadnak elhatározzuk, hogy ki kéne válogatni őket, albumba rakni, de aztán mégse tesszük meg. Természetes erőfeszítése ez mindenkinek, amikor a folyton mozgó, változó életének pillanatait próbálja megragadni, rögzíteni, hogy később szétválogassa, rendezze őket. Mintha a valóság egy darabkáját ide oda lehetne helyezgetni.

Emlékezni olyan, mint újjá születni, emlékezni olyan, mint álmodni, az emlék lehet szelíd, mint egy mosoly, de lehet könyörtelen, amit temetni kell. Van amelyik sóvárog mert élni akar, van amelyik áthidalhatatlan messzeségből szólít, de nem támasztható fel. Azt mondják, aki emlékezni tud, aki folyton képes felidézni valamit az elmúlt életéből, egy napot sem öregszik. Hiába vannak különleges események életünkben, amik látszólag megszakítják ezt a folyamatot, éppen ezekre emlékezünk a legjobban vissza, de ezek is csak „a dob ütései, amelyek felhangzanak a szimfóniában”. Lelkiállapotom az idő útján haladva gyarapszik, duzzad az új tartalmaktól. Nem ez az illúzió vezeti a tudományt, amikor a holt anyag vizsgálatával, darabkáinak elemzésével az élet keletkezésének a titkára akar rátalálni? A mozgókép is mozdulatlan képek sorozatából teremt mozgást. Mert még a mozdulatlan tárgy látványa is folyton változik. A mostant, az ittent, az ottant kell megragadni, azon-által süllyed a múltba minden eljövendői

Hír, hír hátán 1944. április

Az Actio Catholica csecsemőholmikat gyűjt a rászorulóknak. A babakelengyét a kis magyaroknak mozgalom segítségével gyűjtik a rászoruló családoknak, hogy minél több kis magyar születhessen az országban. (1050. Magyar Világhíradó)