A szülőnő

Az Idő lassan folyt le arcán, akár minden idők asszonyáén. A fájdalom a várakozás örömével keveredve buzdított, a kéz az égre mutatva kért segítséget. Túlvilági jeleket várt az asszonyi gyötrelem enyhülésére.

Az orvos

A volt-lesz burkát figyelve intett türelemre, de a félelmes fellegárnyak gyors cselekvésre késztették.
Gyorsan a műtőbe! - szólt parancsolón.

Az abortuszra váró

Magzat, hát nincs senki aki megmentsen? Nem láthatod az örökös fényt, halott leszel, visszhangra váró hangod fel sem csendülhet? Nem érheti csöppnyi testedet se virág, se szellő?

Az előkészületet megszakítja a császári sebészeti parancs.

A műtőben

Az újszülött kristályokon átderengő, győztesen felfelé, az égre tartó, világon átragyogó arcát csodálja kacajokba szövötten, az orvos, a nővér. Az új élet feszíti medrét. Fürdetik és sírva fektetik a tajtékzó újszülött ágyruhába.

Az abortuszra váró

A magzat halálának néma készülődését szakítja meg a szép arcú fiatal lány harsanó kiáltása:megtartom, megtartom. A kegyes élet úgy ragyogott fel a fehér falak között, mintha új csillag született volna a kivirágzó égre. Lüktessen forró szíve hosszú örömre.

Az orvos

A szülőnőhöz fordulva könnyein felül, örömmosoly remegett át rajta: angyal született belőled, megmentett egy életet.

Olívia születésének igaz története a nagyapa poétának is fehérre mosta napját.

Angyalunk győzd le megállt időnket!