A történelmi tények és igazságok lassan derülnek ki, hatolnak be a köztudatba. Sem 1919 kommunistái, sem Lenin lelkes magyarországi későbbi csodálói nem mesélték el a valódi és igaz eseményeket. Számomra is csak néhány éve vált ismertté hogyan gyűjtötték össze például a német vezérkar emberei a háború vége felé, és fizették meg őket, majd küldték el a fantaszta forradalmárokat Oroszországba, hogy ott felborítsák a rendet. Megkeresték a legnevetségesebb alakokat, hogy minden katonai találmánynál hatásosabban hozzanak kedvező hadi fordulatot egy ellenséges országban. Ennek a levét ittuk mi is, és egészen máig kiható hatását tapasztalhatjuk az egész földön. Uljanov a fronton folyó harcok idejére Svájcban húzta meg magát. Mások békésen éldegéltek, a bécsi kávéházakban, sakkozgattak. A németek a forradalmárokat gondosan vonatra pakolták, állítólag még a vagonajtókat is lehegesztették, nehogy kiszökhessenek, és elindították a szerelvényt Oroszországba.

Amikor az őket követő, hű kommunistáink átvették a kormányt Magyarországon úgy vélték az új hit és vallás eszméje, a kommunizmus erőteljes népi mozgalom lesz. De nálunk kevesen vélték, hogy ez a világot jobbító utópia megoldhatná a vesztes ország gondjait, és a várt lelkesedés bizony elmaradt, ezért hamar a legbrutálisabb terrort kellett Kun Béláéknak bevezetniük hatalmuk megtartására.¹ Nem tanult az értelmiség később se, pedig csak Lenint, a világos szavú szakembert kellett volna figyelmesen olvasniuk, aki gúnyosan „útitársaknak” nevezte őket, hiába szálltak fel a vonatukra, amint hatalomra kerültek gondolkodás nélkül kitessékeltek a kényelmes kupékból. A „forradalom” nem lassíthatott a kedvükért. Nem tudták, ahogy a girondisták se a francia forradalomban, hogy az újkori jakobinusok miatt hull majd a zsákokba a fejük. Kapzsi, gyáva, és aljas világ jött rájuk.

Megértem én is sokféle korszakot, szocialistának csúfolt diktatúrát, hittük a liberálisnak vélt szabad világ jött el a rendszerváltásnak címkézett fordulattal hozzánk, és igazi demokráciát hoz majd. Igaz mindig lehet rosszabb is, de illúzió azt hinni élhetünk olyan rendben, amiben a nyomorékok, nem gyűlölik az egészségeseket, az azonos neműek kisebbsége a heteroszexuálisokat, és a tehetségtelenek ne illetnék hazug vádak özönével azokat, akik tehetségesebbek náluk. Igaza van Márainak: a világ ilyen és ennek megmásíthatatlanságával számolni kell mindenkinek, mint a halállal.

Részlet az Emlékek és Iratok című kéziratban tartott könyvemből

1 Részletesebb leírását olvashatjuk erről például Lénárd Sándor Apám című könyvében