Próza

 I.

A szél érdes tenyerével simogatta a kislány finom, pirosló bőrét, és egyre jobban csiklandozta a szerteszét ugráló hajszálakat. Néha felkapta, megpörgette őket, játszott velük, majd szemtelenül befúrta magát a kis piros kabát alá. A gyermek türelmesen viselte a levegő mozgásának rendetlenkedését, de a figyelme egészen másfelé kalandozott. Nézte a háztetők fölött most lilának tűnő eget, amiben úgy látszott, a város megannyi fénye tükröződik, visszaverve a világosságot. Egy mélyen kongó harang hangját hallgatta, ami áttörte magát a város zaján.

 A személygépkocsi szűk, sűrűn benőtt völgyben szaladt, vészterhes vidéken. Harmath Máté, aki magával cipelte Kis Mihályt, a beosztottját a kiküldetésbe, úgy bámult kifelé, mintha a táj látványa segíthetne a baján.

Az út kifutott egy barátságos tisztásra, a sofőr megállította a kocsit. Kis Mihály felriadt.

Nagyítóval nézegetem szüleim fiatalkori fényképét, apám markáns, barázdált arcát, meleg tekintetét, és anyám finom vonásait, kedves mosolyát, és próbálom magamban megtalálni a velük azonos jegyeket. Felidézem tulajdonságaikat, képességeiket, és eltöprengek azon melyek élhetnek tovább belőlük bennem.

A KÖLTŐT KÉRDIK, MIÉRT NEM ÍR VERSET?

 

 

 

 

 

 

 

 

_(Néhány sor elmosódott, aztán...) 
_"az ujjam gémberedett. Bal kézzel, ezt. A jobbal tartom a kormányt. Nagyon csikorog A szárnyakról vastag jégcsapok. A motor, nem tudom, bírja-e? Furcsán horkol, itt bent. Szörnyű hideg. Nem tudom, milyen magasan lehetek (Vagy mélyen? Vagy messze?...) Közel, távol üres. Minden mérőeszközöm befagyott. Az a Lessing-féle súlymérő, meg az akadémiai finom szerkezet,meg a Marinetti-inga.

Ahogy rövidültek úgy váltak napjaink egyre üresebbé. Naphosszat ültünk a márványasztal mellett, és unatkozva néztük a többieket. Talán a hatvanas években tűntek fel nekem előszőr. A festőn mindig svájci sapka volt, ritkás szakáll takarta kicsit püffedt arcát, piros sál tekeredett többször körbe a nyakán, és a hóna alatt nagyméretű mappát tartott. Mintha abban cipelte volna rejtélyes életét. Később megtudtam, bár többször felvételizett, a képzőművészetire nem vették fel lelkész apja miatt. Zászlókat festett mindig, lyukas lobogókat.