A KÖLTŐT KÉRDIK, MIÉRT NEM ÍR VERSET?

_(Néhány sor elmosódott, aztán...) 
_"az ujjam gémberedett. Bal kézzel, ezt. A jobbal tartom a kormányt. Nagyon csikorog A szárnyakról vastag jégcsapok. A motor, nem tudom, bírja-e? Furcsán horkol, itt bent. Szörnyű hideg. Nem tudom, milyen magasan lehetek (Vagy mélyen? Vagy messze?...) Közel, távol üres. Minden mérőeszközöm befagyott. Az a Lessing-féle súlymérő, meg az akadémiai finom szerkezet,meg a Marinetti-inga.

Gondolom mégis magasan, mert a pingvinek nem kapják fejüket fel, ahogy ferdén sivít, hasítja a csilingelő északi fényt fölöttük légcsavarom. Már nem hallanak. Itt nincs jel. Lent valami sziklavidék. Új Föld? Ismeretlen? Leírták? Kicsoda? Talán Scott? Strindberg? Byron, Leopardi? Nem tudom. Bevallom nem is érdekel. Fázom, keserű, szörnyű keserű ennek a híg levegőnek az íze -Lehet, hogy az orrom vére eredt el. Éhes vagyok... Kétszersültem kifogyott Valami ismeretlen csillag hunyorít Amerre pislogok éppen. A fókaszelet Megromlott. Mi lehet az a csillag? Talán már... onnan túlról? Brr... Hányadika lehet? Szerda? Csütörtök? Vagy Szilveszter? A tűzhely körül ki melegszik most, testvérkék. Éneklő madarak Érzelmecskék féltett tűzhelye mellett Madártestvérek, az emberszív Őserdeje mélyén... Halló! Halló! senki se hallja Kivert varjú-társát, engemet, itt? Az imént zörrent valami rádióm rozsdás idegén... Hallom D. kolléga szép jelzőt talált a Banal-kikötőben, C. meg új szóvirágot fedezett fel. Két rím között, a Szerelem-szorosban Jelenti a Társaság. Gratulálok! Majd... elmondom... amit...majd, ha leszállok, hazaérek...amit itt... éreztem... csak akkor mondhatja el... ha kikerül... az utazó...De kikerül-é? Most ezt a pár kusza sort bedugaszolom az üres borospalackba s a palackot lehajítom. Kockavetés! Tetves gyöngyhalász, ha találja, dobja szemétre törtívű kagylót, de betű látó tengerész kezébe ha kerül ím általa üzenem: Itt vagyok, az Elhagyatottság Harmincadik Szélességi, a Szégyen Századik Hosszúsági S a fogat összeszorító Dac Végső Magassági Fokán, valahol messze vidéken És kíváncsi vagyok, lehet-e még jutni előbbre."
1930. Szilveszter