Kedves Tamás!
Végre-végre elérkezett az itt és most kedvező együttállása. Újabb verseidet végigolvasva jellegzetesen ’oláhtamásos’ ízű csemegékre bukkantam. A Tőled eddig megszokott hangvétel, a lélek szabad áradása térben és időben, a kultúrákon átívelő elvágyódás, antik istenek felemelő közelségébe kívánkozásod imája (Kilépve a fénybe), múltidézés, emlékállítás (Tárnában), keserű játék az idő kerekének visszafele forgatásával (Miért nem lehet), és az örök kérdés: honnan jöttünk, mi felé tartunk, marad-e utánunk egy cseppnyi lyuk, ha innen eltávozunk (Utolsó utószó, A mozdulat majd) mind olyan témával foglalkozik, ami a földi létezés értelmére keresi a magyarázatot.
Jó mértékkel engeded át magadat a műveltséged révén szerzett asszociációk használatának, és például a „Ropog a fény”-ben csodálatosan oldod egységes eleggyé az emberi érzelmet és a derűt a természet jelenségeivel, miközben tisztelegve a Gilgames-eposz előtt nagy múltú kulturális kontextusba helyezed gondolataidat. A „Lüktetés” és a kozmikus „Utolsó utószó” olyan nagy ívű és filozofikus, hogy meglátásom szerint helyet kaphatna a „Kezdetben vala” kötetedben is.
Külön kiemelném a két poétikai témával foglalkozó versedet, az Írni, írni-t, valamint A vers címűt. Egy költő számára elkerülhetetlen, hogy legfőbb belső ügyével is foglalkozzon. A költő világot alkot, és mint ilyen hasonlatos az istenhez is. A ’nyomot hagyni’ igényén túl mindig nyomatékosan hangsúlyos az alkotás kínja és a kételkedés motívuma is: De jó lesz-e így? A „tenger” mint központi szervező elem konzekvens képi körüljárása emeli bravúrossá költeményedet.
A Szakcsi Lakatos Béla nevére komponált akrosztichonod - túl a játékos virtuozitáson - szép, szinesztétikus képeivel örvendeztet, míg az Egy lányalak egyszerűen „csak” üde! Repesett a szívem, amikor olvastam, hogy Benned még mindig ilyen érzéseket és gondolatokat mozdít meg a fiatalság bája, Aphrodité örök szerelmese!
Szerintem érdemes lenne átgondolnod, melyik versed kerüljön még bele a szerkesztés alatt lévő kötetedbe. Mert nem is egynek feltétlenül ott lenne a helye!
Csatolva küldöm néhány saját versem. Vannak közöttük modernebb szabadversek és kötöttek egyaránt.
További töretlen alkotói kedvet és sütkérező délutánokat a vénasszonyok nyarának „bágyadt búcsúzóján”!
Leveledet várva, baráti szeretettel:
