Kedves Tamás !

Advent angyalai jártak erre, holott a világ
térdig áll egy bombatölcsérben ?
Válogatott könyvedet olvasom.
Hibátlanul ívelő verseid: a LÍRA LOGIKA (talán a borító
lila színe miatt is ) tele vannak várakozással.
Elérhetjük-e az elérhetetlent ? Nem és mégis.

Létezésünk itt és most ebben az inkarnációban
az igazi létre ébredés valamelyik stációja.
A személyessé élt Univerzum. És hány ilyen
világegyetem (nyolcmilliárd ? ) faggatja
bennünk Betlehem titkát ? És hány vallási
hiedelem hozza a jászol elé a reményt.
Gratulálok a könyvhöz, a másikhoz is,
melyben én az időbe vetettség megrendítő
átélését (mi a vers ha nem átélés,
tapasztalat, ahogy Rilke mondja ?)
érzékelem.
Az irodalom mint tudatforma jelenleg
a permanens hátrálás korszakában van.
Épp ezért fontos, hogy jelet hagyjunk
akkor is, ha ezeket csak az iskolázott
figyelem veszi észre...

Barátsággal:
Tibor