Rendfokozat: első lovasszázados.
Előlépett: 1813. július 1.
Elő- és utónév: grófSzéchenyi István.
Nőtlen vagy házas: nőtlen.
Születési év: 1791.
Születési hely: Csoknya (?!).
(Széchenyi jelentkezési lapját ugyanis megváltoztatta, hiszen tudjuk ő valójában 1791 szeptember 21-én Bécsben, a Herrengasse 18. szám alatti házban látta meg a napvilágot, s emiatt nem számított magyar születésűnek, így nem jelentkezhetett volna a Napóleon elleni nemesi felkelésbe, de úgy érezte, hogy a Széchenyi név őt kötelezi arra, hogy a haza védelmében, mint nemes ember részt vegyen.)
Szolgált az ezredben: első lovasszázadosként 4 év 7 hónap.
Más ezredben, más karban: győri főszállásmesteri törzsben főhadnagyként 4 év 2 hónap 15 nap, herceg Lichtenstein-huszároknál másod lovasszázadosként 3 hónap 19 nap, az angol királyi huszároknál másod lovasszázadosként 6 év 4 hónap 25 nap.(Katonai törzslapja szerint szolgálati ideje összesen: 15 év 5 hónap 29 nap volt.)
Vásárolt rendfokozatot: nem
Más hatalmat: nem.
Foglakozása: nincs.
Anyagi támogatása vagy magánjövedelme: igen sok.
Egészsége: jó.
Felszerelése: jó.
Nevelésben: jó.
Ismeretei, műszaki tudományokból: némi.
Más tudományból:matematika, történelem és földrajz.
Lovaglása: igen jó.
Lóismerete: igen jó.
Milyen hadjáratban vett részt: 1809, 1812, 1813,1814 és 1815.
Magatartása ellenség előtt: kiválóan vitéz,határozott belátással.
Civilekkel: szerény és nagyon udvarias.
Ezredben: előzékeny és kedvelt.
Alárendeltjeivel: méltósággal barátságos és méltányos.
Szorgalom és igyekezet: sok.
Jó gazda: igen.
Hibái, italozik: nem.
Játékos: nem.
Adósságot csinál:nem.
Kötekedő: nem.
Különben a szolgálatban: pontos és szorgalmas.
Megérdemli az előléptetését: ezt is kiválóan.
Hányszor és milyen okból mellőzték: sohasem.
Széchenyi István gróf, a „legnagyobb magyar”, bár erről kevesebb szó esik, kitűnő katona (is) volt. Bizonyítja ezt a fenti minősítése, és az is, hogy a lipcsei „népek csatája” után vitézségéért a poroszoktól megkapja a „Pour le Mérite” elnevezésű, az akkori világ legmagasabb katonai kitüntetését.
A fentiekhez Szentgyörgyvölgyi Péter -- Belvárosi esték című könyve szolgált forrásul.
(Készült Tillinger Péter műhelyében Szentendrén, 2010-ben.)