Emlékek

Emlékek

  • Emlékek és Iratok - ​15. Anyám elvesztése

    Anyám elvesztése nehezen feldolgozható sérülést okozott nekem. A kényszerű, hosszú együttélésünk ellentmondásossá tette a viszonyunkat, a szeretete és az időnkénti gyűlölete hullámai között éltem évtizedekig minden családi konfliktus középpontjában. Anyám születése, gyermekkora sokáig ismeretlen volt előttem. Anyai nagyapámról is csak néhány éve lett tudomásom. Azt tudtam, hogy élete Badacsonyhoz kötötte. Mielőtt megszülettem már nem élt.

    Egry József festménye, a villa volt anyám hozománya, a háttérben látható kápolnában esküdtek 1927-ben.

     

     

     

     

     

     

     

     

     

  • Emlékek és ííiratok - ​20. Nagyítón keresztül

    Nagyítón keresztül nézem anyám fiatalkori arcát. Csodálkozva fedezem felnyílt tekintetét, kedvesen mosolygós száját. A fekete-fehér képeken vonásai határozottabbak, szemét sokkal kihívóbbnak, kíváncsibbnak látom, ahogy éppen az objektívbe néz, mint amilyenre idősebb korából emlékszem. Apám markáns arca határozott vonásai biztonságot sugároznak. Fiatal kori képein is láthatóak férfias vonásai. Gyengéd, meleg tekintete megnyugtató. Vonzó férfiarcát idős korában is megtartotta. Fiatal korában idősebbnek látszott, idős korában meg fiatalabbnak valódi életkoránál. Csak társaságban érezte jól magát. Mindig a központba került. Hamar kitűnt különleges képessége, könnyen meg tudta nevettetni az embereket. Egészen kicsi koromban vidámságával nyűgözött le, később bámultam intelligenciáját, józan ítélőképességét, sokoldalúságát. Különösen elemében volt, amikor egy kisebb, néma szerepet kapott az 1955-ben forgatott Gábor diák című filmben. Ő volt az Ítélet Hirdető Főtiszt.

    Gábor diák (film, 1956) | Kritikák, videók, szereplők | MAFAB.hu

    A párduckacagányos figura középpen az édesapám, jelenet a Gábor diák című, Kalmát László rendezte filmből, amit 1956.04.19.-én mutattak be.

  • Emlékek és Iratok - ​1. Becsukom a szemem

    Ezt a könyvet
    életem valóságos
    eseményei irták,
    de az élő személyekkel való hasonlóságokért
    kizárólag a képzeletem tehető felelőssé.

    Becsukom a szemem, és nem érzem a nappal és az éjszaka közt a különbséget. Lebegek az áhítatos csendben, szívem még ver, az élet a győztes, életre vagyok ítélve, minden óra, nap mindent ad, és aki él annak emlékeznie kell. Egy régi fénykép akad a kezembe. Két fiatal férfi ül a sekély vízben, válluk, fejük látszik csak ki a vízből. Mind a két alak szájában pipa van, arcukat gyér, pár napos szakáll fedi. A háttérben egy hajó vesztegel, vitorlái leeresztve pihennek. A víz sima, hullámok nem borzolják. Az egyik fej az enyém, a másik a barátomé, Endréé. Kölyökarcainkat nézegetem. Mögöttünk a víztükör szürkének tűnik a fekete-fehér fotón. A régi képet nézve megfiatalodok.

  • Emlékek és Iratok - ​10. Az a nap látszólag

    Az a nap látszólag ugyan olyan volt, mint a többi. Mikor megcsörrent a telefon, nem gondoltunk rosszra. Igaz, a vattás felhőtakaró az alacsony égen komor hangulatot adott. A doktornő volt a kórházból: –Meghalt, ma hajnalban. Miért nem jöttek be hozzá, úgy várta. – Feri bácsi megtiltotta. – Pedig valami fontosat akart közölni veletek, azt hiszem.... -hangja nagyon messziről jött, rekedt volt, hallani lehetett a mindegyre megszűnő és újra megerősödő leheletének zaját. Igen jó barátnők voltak. Nem ért minket váratlanul a hír, hosszú hónapok teltek el a műtét óta, de az állapota nem javult.

  • Emlékek és Iratok - ​11. Vert helyzetünkből

    Vert helyzetünkből megint Magdus néni, apám nővére mentett ki minket. Egy József körúti házban ismerőseit mozgósítva talált rá egy idős, beteg nénire, akivel ápolásáért eltartási szerződést köthettünk. Anyámnak így volt legalább hol lehajtani a fejét, bátyám kollégiumban lakott akkor még, én kosztos diákként az Acsádiéknál éltem. Apám meg hol itt, hol ott lakott. Tulajdonképpen bár volt hol aludnunk, valamennyien hajléktalanok voltunk.

  • Emlékek és Iratok - ​12. Az egyik alkalommal

    Az egyik alkalommal, amikor Magdának vittük az ebédet, kérték, hogy menjünk be a szobába. Már ott ült Weinebné is a szomszédból, akit csak futólag ismertünk, férje a műszaki egyetemen tanított, talán ezért tartott szorosabb kapcsolatot egymással a két család. A lapok ki voltak osztva, mi voltunk az Észak-Dél, ők meg a Kelet-Nyugat. Ferenc feltette a szemüvegét, mielőtt olvasni kezdett néhány pillanatig az ujjai között tartotta a papírt.

  • Emlékek és Iratok - 13. Egy kicsi házat vettek ki

    Egy kicsi házat vettek ki, amikor keresztanyámékkal nyaraltam valahol a Dunakanyarban.Nyolc-tíz éves lehettem. Csodás kilátás nyílt a folyóra a domboldalról. Minden este kiültünk az erkélyre, és vártuk a vízparti töltésen futó vonatot. A távoli sínek felől egy éles füttyszó jelezte, hogy közeledik, aztán tisztán hallatszott a nehéz test gördülésének hangja, és a kanyarban hamarosan feltűnt a vonat, de onnan, messziről valamiféle játékvasútnak látszott. Hosszú füstcsíkot húzott maga után. A folyón túl magasodó hegy csúcsát már elérte a nap erejét vesztett korongja, egy darabig habozott, aztán hirtelen eltűnt mögötte. Az esti szellő a vízpartról nedves levegőt hajtott felénk.

  • Emlékek és Iratok - ​14. Az 197o-es években

    Még száz évig állni fog” – hatvan éve kezdtek a berlini fal építésébe |  Mandiner


    Az 197o-es években egy kolléganőmmel jártam hivatalos úton Berlinben. A programot azt hittük, hogy teljes egészében mi állíthatjuk össze, de tévedtünk. Az NDK hivatalos szervei ugyanis kiegészítették néhány kötelező elemmel. Így került sor megérkezésünk másnapján aBrandenburgi kapu megtekintésére. A hivatalos autó sofőrje be sem léphetett a területre, egy ezredes várt és kalauzolt minket. Szilárd csontozatú arca merev volt, próbált barátságosnak mutatkozni, de tekintete mást mutatott, mint aki gyanakvását soha nem hagyhatja elaludni. A kapu épületében egy kiállítást rendeztek be, nyilvánvalóan propaganda célból. Sok éve húzták fel a falat, átmetszve Berlint. Akik akkor a városban éltek nem felejtik el. Mint aki elveszti a lábát, a karját és élnie kell tovább nyomorékul, úgy maradt csonkolt lélekkel egy egész város lakossága.

  • ​Emlékek és Iratok - 16. Mindenkinek vannak titkai

    Mindenkinek vannak titkai. Nekem is. Mindenki vágyik arra, hogy azt valakinek elmondhassa. Tévelygő hangok a mennyezetig szállnak, s ott maradnak megrekedve. Ajkakon rozsdás cipzár. A titok elveszett hang, az idő zenéje. Lakat fityeg rajta, a kulcs meg sehol. Meg kell keresni. Nyikorgó cipők iramlanak utána, a Titokvaló meg árnyékba húzódik, de örül, ha rátalálnak, mert valakinek el kell mondani, valakinek meg kell vallani. Mitológiai történet is szól róla. Midasz csúf titkát, hogy szamárfülei vannak a királynak, szolgája mikor megtudja nem meri elmondani senkinek se„de vágyott rá, hogy mondja ki mégis,/ és hallgatni nem is volt képes, félrevonult hát, ásott gödröt, e lukba susogta be”i

  • Emlékek és Iratok - 17. Visszagondolva az életemre

    Visszagondolva az életemre minden, ami történt velem, amit megtanultam, átéltem mind, mind azt szolgálta, készítette elő, hogy költő legyek. Ha annak tekinthetem magam valóban. Ki mondja meg? Lehet így van ez minden költő éltében, nem tudom. Nekem a készülődés hosszú ideje végül meghozta a gyümölcsét. Amikor a súlyos betegségemből felépültem elementáris erővel törtek ki belőlem a versek, mintha egy évtizedes álomból ébredtem volna fel. Fiatal koromban is írtam verseket magamnak, de akkor még a film izgatott inkább és arra készültem, hogy filmeket fogok majd készíteni. A képzelőerőm is inkább abba az irányba vitt. Amikor érett fejjel, majd két évtizedes szerkesztői tapasztalattal a hátam mögött, verseket kezdtem írni mindent elölről kellett kezdenem, és megtanulnom, ami a versek írásához szükséges és egyáltalán elsajátítható. A próbálkozásaimból született versekről tudtam, hogy még nem elég jók.
  • Emlékek és Iratok - 19. Eddig nem sok szót ejtettem

    Eddig nem sokszót ejtettem a vállalkozásaimról. Az első adandó alkalmat megragadtuk, hogy valami maszek dolgot csinálhassunk Pisti, Juli testvére Olaszországból hozott egy kis készüléket, amivel fájdalommentesen ki lehetett a fülcimpákat lyukasztani. Olyan volt, mint egy kis pisztoly. Steril, apró dobozkákban hozott hozzá többféle színű, alakú, aranyozott kis fülbevalókat, lehetett választani csillag-, szív vagy négyszögletes forma közül. Az egyik felét kellett a készülékbe tenni. Egy kattanás hallatszott és már benne is volt a cimpában, már csak a ellenpárját kellett ráhelyezni. Az udvari szobában alakítottuk ki a tükörrel, kényelmes székkel ellátott sarkot, ahol a műveletek zajlottak. Meghirdettük és annak ellenére, hogy a 3. emeleten laktunk minden nap jött 4-5 vendég.

  • Emlékek és Iratok - ​2. A következő nyáron

    A következő nyáron apám elvállalta egy balatoni üdülőben a büfé vezetését. Kérte, hogy menjek le hozzá segíteni. Ahogy megérkezem már nyújtja is a kék köpenyt, hogy vegyem fel. Int, hogy mérjem a sört. Nincs idő kérdezősködni, megállás nélkül dolgozunk. Azt se tudom mit kell kérnem egy korsóért, de nagyjából emlékszem a pesti árakra, hát azokat mondom be. Este, zárás után derül ki, hogy kicsit drágábban mértem az italokat.

  • Emlékek és Iratok - ​21. Az első Társaságunkba

    Az első Társaságunkba egy olasz üzletember is belépett, remélte, hogy a kapcsolataink révén az ő olaszországi cégének termékeire találunk majd vevőt Magyarországon. Vasúti információs rendszereket gyártottak, minden olasz pályaudvaron az ő kijelzői tájékoztatták az utasokat: mikor és melyik vágányról indul vagy hová érkezik a szerelvény. Mi meg felhívtuk egy magyar találmányra a figyelmét egy nagyszerű, sok helyen így a vasúti tájékoztatásban is használható, szisztémára. Közös gyártás is szóba jöhetett. Egy kísérleti táblát kiküldött a magyar cég hozzájuk. Nekünk kellett valamilyen pótalkatrészeket gyorsan kivinni partnerünk veronai gyárba. Csabával a magyar fél képviselőjével indultunk útra az öreg Wartburg autóján. Valahol Ausztriában a váltója eltörött és ezért a kocsit ott kellett hagynunk egy szerelőnél, mi meg kénytelenek voltunk vonattal tovább utazni.

  • Emlékek és Iratok - 22. A legnehezebb

    A legnehezebb minden művész számára hogy alkotásával mások elé állva vállalnia és fogadnia kell a reakciókat. Ezt a legnehezebb kezdetben elviselni. »Ilyen idős koromban én is írtam verseket« - mondogatták József Attilának kollégái, mikor a bankban dolgozott. Mert nincs igazi mérce, és a legnagyobbak is kételkednek időnként magukban. Mert mi van, ha azoknak van igazuk, akik szerint értéktelen, amit írsz? Nem is tudom honnan vettem a bátorságot, hogy megrendezzem első verskötetem bemutatóját. 2010. április 10-én egy kis kávézóban tartottuk meg, ahová barátaim és volt kollégáim is nagy számban eljöttek.Staar Gyula valamikori szerkesztőtársam, aTermészet Világa főszerkesztője mutatott be a közönségnek,Turbók Attila költő méltatta verseimet, közülük néhányatJózan László a Vígszínház fiatal színésze olvasott fel. Különleges ajándék volt nekem,Kathy-Horváth Lajos virtuóz hegedűművész verseim ihlette művének a bemutatása.

  • Emlékek és Iratok - 23. Abban a szerkesztői szobában

    Abban a szerkesztői szobában, ahol az én íróasztalom álltIli a mezőgazdasági rovat vezetője,Tibor az orvosi rovat gondozója és a „Szép hazánkat járva?” cikkek szerkesztőjeLaci kapott helyet. Később megtudtam abban a szobában dolgozott egy ideigVihar Béla József Attila-díjas költő is. Szobánk négy szerkesztője közül csak Ili dohányzott és ez bizony okozott néha rossz napokat nekünk. Igaz kezdetben én meg pipáztam egészen addig, amíg egy nikotin mérgezés rosszulléte le nem szoktatott róla drasztikusan. Hatására egyik napról a másikra abbahagytam a pöfékelést. Pedig az illatos dohány, a szokássá vált mozdulatok sora, a sokféle pipa közül kiválasztani az éppen kézre esőt, megtömni, a tömörítővel elrendezni, aztán meggyújtani és csodálni a füstfelhőket erős kötődést hoz létre. Nem beszélve a pipafüst kellemes ízéről. Még sokáig, ahogy leültem az íróasztalomhoz, kétszer is magam alá húztam a székemet, aztán önkénytelen mozdulattal kihúztam azt a fiókot, amiben a pipáimat tartottam, hogy elővegyem valamelyiket. De nem engedtem többé a kísértésnek. Fájó szívvel kidobtam mindet. Egy korszaknak vége lett az életemben. A dohányosoknak szoktam mondani:Irigyellek titeket, mert erősek vagytok, kitartóan szívjátok, ha köhögtök tőle, ha nikotin mérgezést kaptok miatta, akkor sem adjátok fel. Hiába én hozzátok képest gyenge legény vagyok, az első rosszullétem után feladtam, többé nem gyújtottam rá. Nos, az erős dohányosok ilyenkor kihúzták magukat. Igen, mi férfiak vagyunk! (Mert a női dohányosok is annak tartják magukat, azért szívják elszántan ők is.)Nem adjuk könnyen fel. Nem értették az iróniát, és fújták rám tovább a füstöt.
     
  • Emlékek és Iratok - ​24. Most, hogy hónapok óta

    Most, hogy hónapok óta bezárva éltünk önkéntes karanténban, vettem észre, hogy rajtunk kívül milyen sokféle élőlény él még itt a négy fal között. Ma nem tudtam aludni, átmentem a másik szobába és leültem a számítógép elé. Észrevettem, hogy mellettem a falon egy soklábú pók szalad éppen, hirtelen támadt hatalmas világosság zavarhatta meg éjszakai vadászatát. Megállt, várt egy kicsit aztán sebesen futott felfelé. Kint sötét volt, talán éjjel egy óra lehetett. Felfedeztem, hogy a dolgok értékelésének, a külvilágban általánosan elfogadott mércéin kívül ezernyi formája létezik. Azok a dolgok, amelyek korábban fontosaknak, értékeseknek tűntek most, hogy elérhetetlenné váltak mutatták meg nekem a korábbi életünk milyen sok jelentéktelen, megtévesztő eseménnyel volt kitöltve, hogy az embereket boldoggá vagy boldogtalanná tegyék. Minél korlátozottabb lettem a korábban normálisnak hitt tevékenységek végzésében, képzeletem annál szabadabban járt-kelt saját absztrakt világomban.

  • Emlékek és Iratok - ​25. Bátyám elvégezte a főiskolát

    Bátyám elvégezte a főiskolát és asszisztens volt néhány filmben. Egy két esetben statisztálhattam én is bennük. ASzerelmes biciklisták című film a Balaton mellett játszódott. Ennek révén néhány napot Füreden tölthettem. A film egyik jelenetében valami esti szalonna sütésben vettek részt a film szereplői. Én is ott ülhettem a tűz mellett a többi fiatal között. Még egy mondatot is kaptam, valami ilyesmit:”Tessék helyet foglalni.”.A főszereplő lány apját alakító férfinek szólt, aki közénk ülve beszédbe elegyedett a fiatalokkal, mintegy a generációk közötti különbségek ábrázolásaként.Ott találkoztam Cseh Tamással, ő is egyike volt a tűz körül üllőknek. A film főcíme alatt az ő fütyülése hallatszik, talán ez volt az első szerzeménye, ami nyilvánosságot kaphatott. Láttam, hogy van karórája megkérdeztem hát tőlemennyi az idő. Ránézett az órájára és azt mondta:ez mindig ugyan azt az időt mutatja. Többet nem szólt. Talán egy balesetnek vagy egy szakítás megőrzendő percének volt tanúja, nem tudom. Furcsának találtam, de hallgattam. Láttam nem akar róla beszélni.

  • Emlékek és Iratok - ​26. Minden reggel

    Minden reggel egyfajta születést hoz, először valami fátylon keresztül érnek el az ingerek minket, az újrakezdés, a nappal zsivajgó forgataga még távol van. A gondok amikkel lefeküdtünk ébredéskor kevésbé nyomasztóak, mintha az alvás alatt egy részüket az álom elrendezte volna, megoldást talált volna rájuk. Ha a lappangó álomtartalmainkat felszínre tudjuk hozni, az én elhárító erőit leküzdve a tudattalan vágyainkat is felismerhetjük, az álruhába öltöztetett álomképek erről beszélnek.i Nem könnyű művelet ez, az álom-munka a sűrítés műveletével nehézzé teszi. Ha sikerül az elfojtott tudattartalmainkról a fátylat fellebbentenünk önmagunkhoz kerülhetünk közelebb. Zsilipréseken át zuhogva zúg a víz. Ha az álomtörténés elakad, eltűnik, megfoghatatlanná válik a felismerés, rozsdás pumpák nem jutnak az érzések fészkéhez. Az ég, akár egy jégpálya, melyre ismeretlen korcsolyák most rajzolják a fénylő csillagokat összekötő vonalakat, a sorsunkat meghatározó ismert állatfigurák ábráit. Az öntudat elbizakodottsága, amely az álmainkat oly lenézően tolja félre, az ember egyik legerősebb védekezésmódja, mely arra szolgál, hogy megakadályozza a tudattalan komplexusok felszínre törését.

  • Emlékek és Iratok - ​27. Hamar híre ment

    Hamar híre ment, hogy nálunk szinte minden eladó, és egy marék üveggyöngyért a trükkösen privatizált gyárak az új tulajdonosoktól könnyen megszerezhetők. Pisti havonta szállította az olaszokat, akik mind itt Magyarországon akarták megkötni a nagy üzletet. Eladó az egész világ, szólt naphosszat az ária. Egy olasz hús nagykereskedő szívesen vett volna egy vágóhidat. Felvettük hát az egyik nem régen vadonatúj gépekkel felszerelt vágóhíddal a kapcsolatot. Az olasz meg is jelent egy közvetítő cég által kínált fiatal, olasz tolmácsnővel, nem bízott bennünk vagy minket is ellenőrizni akart. A kis hölgy nem tudta hová jött, bizonyára sohase volt még vágóhídon. Tűsarkú cipőjében tipegett be, csinos divatos ruha volt rajta, szemei vastagon ki voltak húzva. A vidám és ártatlan arckifejezése hamar letörlődött, ahogy a sminkje is, amikor erősen izzadni kezdett. Az ilyenkor szokásos gyárlátogatás mondhatom véresre sikerült. Először a marhavágóra vittek minket. Égvilágból az alvilágba.

  • Emlékek és Iratok - 28. Arra figyeltem fel Vége

    Arra figyeltem fel, hogy a fekete macska furcsán rángatózik. Mintha csak a hátát akarta volna vakarni, először úgy tűnt, aztán csapkodni kezdett a farkával, a felfelé meredő lábaival az eget karmolászta, majd a mancsaihirtelen lehanyatlottak,akkor váratlanul kinyílt a szeme, ez maradt neki, utoljára még belenézni a világba, kizárva magát abból, amit mi jövőnek nevezünk, bár nem tudjuk meddig tar még.Teste hozzásimult az aszfalthoz. A macska lélek, ott a szemem láttára szállt el belőle. Valószínűleg az okozta a vesztét, hogy egy parkoló autó alá húzódott és már nem volt ideje kimenekülnie, amikor elindult. Egy életnek, akár milyen is volt, vége lett. Törékeny léte végzetes kalandját látva úgygondoltam mi emberek túlontúl sokatkérdezünk, és beszélünk felesleges dolgokról. A vég nekünk se kerülhető el, legfeljebb elodázható. A padon ültem a jelenethez közel néhány méterre. Pár perce jöttünk ki a kórházból, ahol az imént kaptuk meg a védőoltásunkat. A pavilonok közti kis park előttiaszfaltos út túloldalán, az épülethez vezető járdán, az oltásra váró emberek álltak sorban. Mindenki, velünk együtt remélte, hogy védettséget nyerünk és még élhetünk egy ideig.Mi is végig jártuk a stációkat az oltásért. Vártunk a sátor előtt, aztán beengedtek minket, hogy az ott elhelyezett asztalokon kitöltsük a kérdőívet. Tovább kerültünk az épület bejárata elé. Nem sokára néhányunkat beengedték, de ott is várakoznunk kellett, egymástól másfél méterre állított székekre ülhettünk csak le. Onnan egy folyosóra jutottunk. Piros barett sapkás katonák tartatták be a rendet. Az oltó helyeken név szerint szólítottak mindenkit az orvosi szobába, pár perc múlva megkaptuk mi is. Gyalog mentünk haza, óvatosan átkelve mindenütt az úttesteken, épségben hazaérkeztünk.