Cikkek

A kommunista hatalomban a dologgá minősített ember leigázása, alávetettségének az elérése volt a cél. A teljes szabadságot mindennek a tagadásával próbálta megvalósítani, melyet majd az egész emberiséggel azonosított új értékek megteremtése éltet és igazol. Az eljövendő új világ, úgy hitték, nemcsak az összes addig ismert politikai és gazdasági rendszert fogja teljesen átalakítani, hanem magát az embert is. E nemesnek tűnő cél elérése érdekében, az akadályok leküzdéséhez az erőszak, a kínzás igazán könnyen felmenthető eszköznek tűnt.  Az ÁVH ebben a folyamatban csupán a hatalom egyik eszköze volt.

 

Talán még soha annyi embert nem jellemzett a minden és mindenki iránti bizalmatlanság, a tartózkodás és a zártság, mint manapság. Ami sokszor éppen ellenkezően túlságos kitárulkozást mutat. A gondolat, a vélemény a fecsegéssel fedhető el a legkönnyebben. Sokan úgy gondolják ajánlatosabb hallgatni, mint másokért szánkat szólásra nyitni. Fölösleges, hízelgő szavakat, butaságokat mondunk egymásnak, hogy eltusolhassuk igazi gondolatainkat. Az SMS-esek világában a nyelvi kifejezés módjai lecsupaszodtak, sablonossá váltak, az élő, igazi érdeklődésből, szeretetből fakadó kapcsolatok gazdag érzelmi telítettségét az ilyen módon küldött üzenetek meg sem közelíthetik. (Nem tudom vallanak-e szerelmet a mai fiatalok SMS–esek segítségével, ha igen kíváncsi lennék, hogy miképpen szólnak?)

„Nem lehet a babonát kézlegyintéssel elintézni, nem lehet megvetni. Emberek foglalkoznak vele, tehát emberi. S a legtöbb babonának oly mélységes jelentősége van, hogy szinte az emberi természet gyökereinél kell keresni a magvát.” Krúdy Gyula: Álmoskönyv

Krúdy Gyula, az író arcképe

Vajon a boszorkányok és a tündérek ma már csak a mesekönyvekben élnek? A babona évszázadok óta minden nép körében megtalálható. Nemcsak az elmaradott, ősi, törzsi szokásokkal teli természeti népek körében él elevenen, hanem Európa minden országában. Még a mi korunkban is lépten-nyomon szembetaláljuk magunkat vele. A régmúlt babonás históriait megőrizte a nép emlékezete. Némely családban egy-egy babona szájról szájra, apáról fiúra száll. A címben feltett kérdésre a lélektan oldaláról próbálok felelni.

"Senkit sem lehet kínvallatásnak, embertelen vagy lealacsonyító büntetésnek vagy bánásmódnak alávetni." (Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata - 5. cikkely) A nemzetközi adatok szerint a világon több, mint kilencven országban ma is rendszeresen folytatnak kínvallatást, és még több helyen alkalmaznak a foglyokkal szemben embertelen bánásmódot. "Engem a hajamnál fogva kicibáltak és gumibottal elkezdtek ütni. Kaptam egy ütést a fejemre, vállamra, hátamra és a bordámra. Ezek után megbilincseltek, a gyors bilincset olyan erősen megszorították, hogy mind a két csuklómból csorgott a vér."

Néhány érdekesebb témájú cikkem a régi időkből.

  1. Az alkotóképesség (77/20/611)

  2. A beszéd kezdetei (1. rész:81/31/983), (2. rész:78/11/331)

  3. Az előítélet gyökerei (86/27/838)

  4. Az engedelmességtől a meggyőződésig (79/14/439)

  5. Az emlékezés zavarai (79/1/22)

  6. Erős kapocs (84/45/1424)

  7. A gesztusnyelv és zavarai (84/40/1261)

  8. A gyermek a családban (86/51/1610)

  9. A gyermek és tükörképe (84/6/168)

  10. A horror (86/33/1034)

A teljesítmény-motiváció fejezi ki azt a vágyunkat, hogy jól végezzük el feladatainkat, hogy örömet leljünk abban, amit meg kell oldanunk, elégedettséget érezzünk, ha sikerül legyőznünk egy akadályt. Minden feladathelyzet konfliktushelyzet is, mert két ellentétes késztetés van benne jelen: az egyik a cél elérésére vagyis a sikerre, a másik a kudarc elkerülésére ösztönöz. Késztetéseinknek ez a két formája az, amely vállalt feladataink megoldására, cselekvéseink eredményes végrehajtására sarkall bennünket.


Még mindig élnek olyan illúziók, hogy a Lenin által elképzelt kommunista berendezkedés Sztálin miatt torzult el. Mindaz, amit a bolsevik forradalmárok kezdeményeztek, tulajdonképpen a "személyi kultusznak" esett áldozatául. Annak ellenére így van, hogy egyre több levéltári forráshoz lehet már hozzájutni, és több tucat olyan, dokumentumokkal alátámasztott könyv és tanulmány jelent meg, amely egyértelműen cáfolja a Lenin köré felépített mítoszt.  Lenin tetteit, írásait vizsgálva teljesen más kép tárul elénk. A "gonosz zsenije", ahogy Heller Ágnes jellemezte őt, semmitől sem riadt vissza. Apró papírfecniken küldözgette utasításait kivégzésekről, túszejtésekről, rablásokról. A társadalommal mint tárggyal kísérletezett, az emberélet és a szabadság iránt cinikus közömbösséggel viseltetett. Lenin fogalmazta meg elsőként a totális állam szükségességét és rendelte el az első koncentrációs tábor felállítását.  Leninnek is megszervezték a személyi kultuszát. 50. születésnapi ünnepsége talán még Sztálinnak is megfelelt volna. Egyáltalán nem élt olyan puritán módon.