A hazugság emberre nehezedő hatalmát, a szavak zsarnokságát, elsősorban ő maga hozza létre, a saját szájával. A hazug szavait, hamis érveit szajkózza ő is. Mert az ember olyanná válik, amilyenné a hazug teszi őt. Elhiszi könnyebben élhet majd, s elhiszi, hogy a hazug beváltja majd az ígéreteit. A hazugság azonban legfeljebb a máról holnapra élést hozza meg, nem a jólétet. Észre se veszi, a hazugsággal teremtett hatalom, hogyan tervezi meg előre minden cselekedetét, miközben lelkes híve lesz önön kifosztásának. A kétszínűség természetének lényeges vonása lesz, már-már  létfenntartásának eszközévé válik, és előrejutásának sikere egyedül a képmutatáshoz való alkalmazkodásától függ. A mindent elárasztó hazugság, a szabadságtól fosztja meg az életet. A szabadság korlátozása szentesíti a fennálló helyzetet, és mint megváltoztathatatlant kényszeríti az emberre. Az ember a hazugságban talál feledést, mikor átengedi a szabadságot azoknak, akik azt ígérik, ők majd sorra megoldják, nélküle, a dolgokat. Elfelejti, hogy a bajokat éppen ők hozták a fejére. S az ember, még ha elveszettebb lesz, mint korábban bármikor, akkor sem jön rá, hogy szenvedéseit a hazugságnak behódoló könnyelműségének köszönheti.