A terror hamar eléri célját, az általános félelem felkeltését, hogy a hatalom mindenki gondolatát és cselekedetét az ellenőrzése alá vonhassa. Amikor ez az állapot egy társadalomban kialakul már könnyen tud néhány százezer kiváltságos leigázni százmilliót is. De a párttagok sem érezhették magukat egy pillanatra sem biztonságban. Szovjet-Oroszországban 1934 és 1939 között négy-öt millió párttagot és hivatalnokot tartóztattak le és közüllők tárgyalás nélkül közel ötszázezret ki is végeztek. Talán sohasem fogjuk megtudni azoknak a számát, akik a “létező szocializmusban˝ lettek a terror áldozatai. A hivatalos kivégzési statisztikák és GULAG-ok lakóinak létszámára vonatkozó dokumentumok is csak részleges és kevésbé megbízható adatokat tartalmaznak. Valószínű, hogy tízmilliókról beszélhetünk. A családok, akiknek valamelyik tagja táborba került maguk is nehéz helyzetbe kerültek, maguk is gyanús személyé váltak és nehezen kaptak munkát. Az ismerősök és a barátok sem tanúsítottak túlságosan sok együttérzést az ilyen családok iránt. Inkább azzal hitegették magukat, hogy megnyugodjanak, bizonyára igazak az ellenük felhozott vádak.

A kommunizmus a teljes szabadságot mindennek a tagadásával próbálta megvalósítani, melyet majd az egész emberiséggel azonosított új értékek megteremtése éltet és igazol. Az eljövendő új világ nemcsak az összes addig ismert politikai és gazdasági rendszert fogja teljesen átalakítani, hanem magát az emberi létezést is. A kommunizmus, mely majd valamikor a távoli jövőben megvalósul, az istenné tett ember államát építi fel, elérve a Föld végső egyesítését. “Marxról elmondható – írja Camus -,hogy jövendöléseinek többsége hajótörést szenvedett a tényeken, míg próféciája egyre inkább terjedő hitet táplált. Ennek oka egyszerű: a jóslatok rövid időre szóltak, így ellenőrizni lehet őket. A prófécia igen hosszú idő múltán válik valóra, s ereje vetekszik a vallás erejével: lehetetlen bizonyítani. Amikor a jóslatok csődöt mondtak, megmaradt a prófécia reménye.˝ A nemes cél elérése érdekében, az akadályok leküzdéséhez a terror igazán könnyen felmenthető eszköznek tűnt. Hasonlóan fogalmazta meg napjainkban különösen aktuálissá válóan a baloldali kritikáját Molnár Tamás filozófus is: "állandó nyugtalanság és agitáció, hogy a valóságba ültessenek egy utópikus képzetet; miután átültették, nyomban megcsontosodik, de a történelem dialektikus mozgása előkészíti az újabb utópiát, s ez így megy tovább. Ennélfogva a baloldalnak hasznára válik, hogy lehetetlen célokkal áll elő, mert kedvezőtlen fényben tudja feltüntetni a jobboldalt, amiért az, állítólag, begyepesedett, vagyis ragaszkodik az 'itt és most'-hoz, a konkrétumokhoz. Ezért a kommunista rendszerek összeomlása nem temeti maga alá a marxizmust és általában a baloldal tevékenységét.'