A vita szakaszai
A vitának pontosan megállapítható szakaszai vannak, amelyeket meghatározott viselkedési elemek uralnak. Első szakaszban bukkan fel a probléma, amely egyébként általában már régóta ott rejtőzik a felek viszonyában, csak még nem fogalmazódott meg. A vita második szakaszában körvonalazódik a vitázók véleménye. Ez szinte átmenet nélkül folytatódik a szemben álló állítások megfogalmazásával. Itt volna szükség a felek számára legnagyobb higgadtságra, hiszen a különvélemények megfogalmazása nélkül nem kerülhet sor az érvek, a cáfolatok sorára. A vita befejezését az jelentené, amikor az egyik fél a döntő érvek hatására elfogadja a másik fél állításainak az igazát. A tényekkel alátámasztott érvek következménye a belátás. A perlekedés éppen abban különbözik a vitától, hogy ez a belátás nem jön létre, a felek közötti feszültség nem csökken, hanem nő. A belátást itt legfeljebb a megfutamodás helyettesíti.
Vannak, akik meggyőző érvek ellenére is ragaszkodnak eredeti elképzelésükhöz, véleményükhöz, miközben saját állításukat tényekkel nem tudják alátámasztani. Rendszerint persze maguk is érzik, hogy nem képesek megvédeni véleményüket, talán éppen ezért kötik annyira az ebet a karóhoz. Mások mindenáron meg akarják győzni ellenfelüket, és ezért leszólják az ellenfél érvelését, csepülik minden megnyilvánulását, így kívánják saját álláspontjukat meggyőzőbbé tenni, aminek a hatása nem is marad el, ha a vita mások füle hallatára történik.
Vannak, akik senkivel sem szállnak vitába. Ha olyannal akadnak össze, aki meggyőződésükkel homlokegyenest ellenkező véleményt hangoztat, akkor sem. Az ilyen emberek általában gátlásosak, könnyen zavarba jönnek, nincs kellő fellépésük, és ezért nem mernek megszólalni még akkor sem, ha perdöntő érvek, bizonyítékok vannak a kezükben. Van, aki a vita helyett még alaposabb kutatásba kezd, még több bizonyítékot igyekszik keresni állításának igazolására.
Kire mondhatjuk azt, hogy tud vitatkozni? Aki álláspontját csak megfelelő tények birtokában fogalmazza meg, aki nem torkollj a le a másikat csak azért, mert más a véleménye, mint az övé, ami persze nem jelenti azt, hogy bármely véleményt elfogad. A jó vitatkozó gondolatait pontosan, szépen, érthetően tudja megfogalmazni és előadni, tiszteletben tartja az ellenfél véleményét is, meghallgatja az érveket, és ha kell, maghajlik a bizonyítékok előtt, képes elismerni, hogy tévedett. Nem gúnnyal, tekintélyi érvekkel, hatalmi szóval, hanem valódi érvekkel törekszik másokat meggyőzni a maga igazáról.
Irodalom
1. Harkai Schiller Pál: Bevezetés a lélektanba – A cselekvés elemzése – Budapest, 1944 Pantheon kiadás)
2. Pratkanis, Aronson: A rábeszélő gép. Ab ovo. 1992.
3. Hogyan nyerjük meg a választásokat: Quintus Tullus Cicero. Lectum kiadó, Szeged, 2006
4. E. Aronson: A társas lény. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Bp.,1987
5.E. Aronson: A társas lény. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Bp.,1987
6.Buda Béla: Empátia – beleélés lélektana. Gondolat., 1980.
7.C.E. Osgood: Kognitív dinamika az emberi ügyek irányításában. Szociálpszichológia. Gondolat. Budapest,1973
8. E. Aronson: A társas lény. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Bp.,1987
9. Buda Béla: A közvetlen emberi kommunikáció szabályszerűségei. Törekkommunikációs Kutatóközpont. Bp.,1988
10. Berne.: Emberi játszmák. Gondolat, 1987.
11. l. Festinger: A Theory of Cognitive Dissonance. Stanford University Press, Sanford, 1957.
12. H. Kelman: A szociális befolyásolás három folyamata. In: Szociálpszichológia. Gondolat, 1973.
13. E. Aronson: A társas lény. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Bp.,1987
14. Hall, E.: Rejtett dimenziók. Gondolat, 1987.
