A vita stílusa
Osgood fokozatos és kölcsönös feszültségcsökkentés stratégiájának nevezi, amikor az egyik fél a vita kezdetén valamilyen apró gesztust tesz a másik felé, nem törődve azzal, hogy lát-e kellő biztosítékot a viszonzásra. Ez lélektani nyomást gyakorol a másikra, amit neki kínos nem viszonozni, nehéz rá elzárkózóan válaszolni. Ugyan ez az eredmény érhető el, ha valaki a másik durva indítására nem támadással, hanem éppen ellenkezőleg valamilyen kedvességgel válaszol.
A probléma-megoldó stratégia kidolgozói ezzel szemben azt javasolják, hogy a felek rögtön a vita első pillanatában mondják ki milyen konfliktus megoldására jöttek össze, határozzák meg az ellentétek tárgyát, jellegét és mélységét a lehető legkiélezettebb formában és mondják ki, hogy milyen erőfeszítéseket kell tenniük azért, hogy megtalálják a mind a két fél számára elfogadható megoldást. A problémát tudatosan megoldani akaró magatartás sokkal jobb alapot teremt a megegyezéshez, mint az előbbi, amelyik a feszültségcsökkentést csupán az említett lélektani kerülő utakon próbálja megtalálni. 7
A vad indulatok hullámzása, a durva közbevetések, a személyeskedő hang - egyszóval a vita agresszív formája - ellenállást, visszautasítást vált ki mind a két félből, teljesen függetlenül az állítások tartalmától. Számos kutatás bizonyította, hogy az egyik fél vitatkozási stílusa meghatározza a másik fél vitastílusát is.8 A mesterségesen teremtett konfliktushelyzetekben ez pontosan követhető volt. Minden vitára hatott az előző vita hangvétele, a vita akárhogyan fejeződött be, a következő vita menetét is befolyásolta. Amikor valakivel ki tudja hányadik vitánkat kezdjük el, végig figyelemmel vagyunk reakcióira: nemcsak az befolyásolja viselkedésünket, amit éppen most mond nekünk, hanem azok az emlékek is, ahogyan korábban viselkedett velünk vitáinkban.
A vitát kísérő érzelmi, indulati tartalom sokszor szavakban nem is fogalmazódik meg, csak metakommunikációs úton, a tekintetek játékában, a gesztusokban, a testtartásban, a hangsúlyokban fejeződik ki. Nem kell valakinek azt mondanunk, hogy hazudik, elég a kézmozdulat, egy kifejező mimika, és a vitapartner pontosan tudja: kétségbe vonták állítását. A közlések hatását viszont erősíti, ha kifejezően, hittel, szenvedéllyel adjuk elő mondandónkat és nem vontatottan, unott arccal.9
