2. oldal / 8
Mindenki mondja a magáét
Eltorzulhat az ellentétet kiváltó ok felismerése. Sokszor felnagyítódnak a részletkérdések feletti ellentétek. Nem ritka, hogy az egyik fél sem hajlandó figyelembe venni a másik fél érvelését és mindenáron arra akarja rávenni, hogy adja fel saját álláspontját és fogadja el teljesen az övét. Az ilyen vitákat - ha ezeket egyáltalán vitáknak lehet nevezni - egyhangúság jellemzi, már ami a tartalmát illeti. Mindkét fél ugyanis legtöbbször egyidejűleg beszél, és ugyanazt ismételgeti. Az érvek készlete hamar kimerül, ha hiányzik a vitából egymás mondanivalójának a megértése. Néha úgy tűnik, a felek azért nem hallgatják meg a másik mondókáját, hogy ne kellejen az esetleges érvek súlya miatt elfogadniuk valamit a másik álláspontjából. Egy kívülálló harmadik személy számára sokszor egyenesen komikus, ahogy a vitatkozók újra és újra elmondják a magukét, és egyáltalán nem figyelnek arra, amit a másik mond. Az érvek, lehetnek logikusak, meggyőzőek, ha a felek egyszerre beszélnek, még véletlenül sem juthatnak el a másik tudatába, és a közlések teljesen hatástalanok maradnak.
Eredményes vita érdekében mit érdemes a vitatkozóknak tenni? Mi a célszerűbb: az ellentéteket szélsőségessé növelni vagy ellenkezőleg visszafogni? Sajnos, a kutatások szerint, az emberek inkább az előbbire hajlanak. A vitatkozók nagy része, azt gondolja, hogyha durván rátámad a másikra, vagy az ellentéteket felnagyítja az ellenfél megszeppen, és nem mer ellentmondani, hajlik majd a kiegyezésre. A vitázók gyakran éppen a túlságosan nagy ellentétek okozta feszültség csökkentése érdekében, eleve engedményt tesznek abban a reményben, hogy akkor a másik fél megenyhül majd, és ő is enged valamit. A kérdés az, hogy meddig mehetünk el az engedményekben, hiszen ha egyszer valamit kimondtunk azt igen nehéz visszavonni, meg nem történté tenni. A másik fél azonban az engedményt, a békülékeny hangot, a megegyezésre hajló túlzó készséget gyengeségnek is hiheti, és ezért még keményebben léphet fel és újabb, és újabb követelésekkel állhat elő. Ezért sokkal célravezetőbb, ha valaki többféle ajánlatot tesz és inkább apró engedményekkel kísérletezik.5Az empátia, a másik helyzetébe való beleélés képessége is befolyásolja a meggyőzés sikerét. A társas szervezetekben bekövetkező változások, feszültségek könnyen felszínre hozzák az addig rejtett ellentéteket. Ilyenkor van nagy szükség a vezető empátiás készségére. A munkatársak közötti viták megszaporodása gyakran csak tünete egy mélyebb személyes konfliktusnak. A vezető empátiás készsége révén, anélkül, hogy „lelkizne”, önmagában rekonstruálni tudja a másik lelkiállapotát. Ez a megértő magatartás átsegítheti a beosztottat a krízishelyzeten, megnyugtathatja és így nem kell esetleg az előírt viselkedéstől való eltérést szankcionálnia, ami még nehezebb helyzetbe hozná.6
