A hazugság

A sokáig őrzött titoknak romboló hatása van. Legtöbbször nem elég elhallgatni valamit, a titkolódzásnak általában egyenes következménye a hazugság. Az emberek hamar észreveszik, ha valaki titkol vagy elhallgat valamit. A titkolódzónak a feltett kérdésekre választ kell adnia, s ha az igazat nem mondhatja vagy nem akarja mondani csak a hazugság marad számára megoldásként. Igen kevés hazugság jár önmagában. A hazugnak mind több hazugsággal kell foltoznia a hazugságát. A hazugságok lassan lerombolják az egyén pszichikus gátjait. Egyre szükségesebbeknek és menthetőbbeknek tűnnek számára. Kikezdik morális érzékenységét, s mind kevésbé fog tartani lelepleződésének következményeitől. Még ha nem lepleződik is le, az emberek kevésbé fognak hinni neki, s leplezett hazugságai kikezdik hitelét. Jó lehet a hazugság rövid távon megszilárdítja a hazug helyzetét s gyakran növeli hatalmát azok felett, akiket megtévesztett, egy idő múltán csökken a többiek bizalma iránta. A viselkedésbeli változása nemcsak a közvetlen környezetében élőket érinti. Amikor a gyermek eltitkolja a szülő elött, hogy kábítószerezik és a nevelő, ha ezt megtudja nem mondhatja el a szülőnek, a szülő és a gyermek közötti bizalomhiány nem csökken, csupán a szülő és a tanár között is megjelenik. Ha egyre többször a hazugság szolgál eszközül a kétes üzletekhez, vagy a korrupt kormány a választói bizalom visszaszerzéséhez a feddhetetlenség látszatát kelti előbb vagy utóbb általánossá lesz az emberek között a bizalomvesztés. Az, aki a hazugsággal egy másik hazugság hatását próbálja kiküszöbölni, vagy valamilyen általánosabb igazságot próbál védeni, vagy másoknak az őszinteségébe vetett bizalmát fenntartani, mindig az igazságra hivatkozik. Azt állítja, ő azért hazudik, mert ezzel a megőrzendő titkot, az igazságot védelmezi. Ahogy terjednek a hazugságok úgy szenved egyre nagyobb kárt az emberek közötti bizalom.