Két nagy titok

Két nagy titokba csaknem minden gyerek beleütközik: a születés és a halál titkába. A születésről nehezére esik a szülőnek teljesen őszintén beszélni. Pedig éppen a születés titokzatos körülményei izgatják, rémisztik a gyereket a legjobban. Mitől lett olyan nagy anyuka hasa, ha abban van a kisbaba, hogy jön majd ki belőle? Felvágják? Minden megválaszolatlan kérdés mögött valami félelmetes dolgot képzel. A családbeli haláleset eltitkolása is súlyként nehezedik rá. A kórházban fekszik és sokáig nem jön haza, lódítják a felnőttek, de a gyerek ezt nem hiszi el, hiszen látja, hogy mindenki szomorú, érzi valami nagy baj történt. A gyermekben megfogalmazódnak a kérdések csak nem meri őket feltenni. “Miért halt meg?”, “Én is meg fogok halni?” ...

De mit mondjunk neki? Úgysem értené meg, gondolja sok szülő. A felnőttek gyakran beszélnek a gyerek jelenlétében félelmetes, dolgokról halálos balesetekről, háboruú borzalmakról, s ha a gyerek kérdez valamit nem adnak neki választ, másra terelik a szót. Pedig nem szabad lebecsülnünk a gyermek megértő képességét. Ha jól ismerjük gyermekünket, tudjuk milyen formában mondhatjuk el neki a valóságot. Sajnos egyre gyakoribb, hogy a televízió folyton be van kapcsolva és a kisgyerekek is gyakran látnak nem nekik való jeleneteket. A félig megértett szörnyűségek, titokzatos, rémületes képek, a valóságosan megtörtént események tovább élnek bennük, sok éjjeli felriadásnak lehetnek az okozói. Annyit mondjunk el a dolgokból, amennyit meg tud érteni és persze úgy, hogy ne kavarja fel túlságosan. Semmi sem olyan nyomasztó, mint a félig megsejtett titok, a keserves valóság is jobb a bizonytalanságnál. Minden gyermek őriz magában titkokat, félelmeket. A legrosszabb félelmek ideje hatéves korral lezárul. A meleg, elfogadó családi légkörben, ahol a gyerek hozzászokott, hogy mindenről öszíntén beszélhet, magától felfedi félelmeit. A szülőknek ez alkalmat ad, hogy megmagyarázzák azt, ami érthetetlennek és ezért ijesztőnek tűnik a számára.

Az egész életre kiható hatása van annak, hogy a szülők és a nevelők hogyan állnak hozzá a gyermek titkaihoz és megosztják-e velük az ő titkaikat. A gyermekben a felnőttek iránti bizalom alakulása elsősorban a szülőkkel alakuló és formálódó viszonyától függ. A szeretettel teli, félelmek nélküli családi légkörben felnövekvő gyermekben megfelelő mértékben alakul ki az önbizalom, amely a mások iránti bizalom alapjául szolgál. Csak az a gyermek meri feltenni szabadon a szülőnek, nevelőnek a nyomasztó titkai eloszlatására a kérdéseit, amelyikben kialakult ez a felnőttek iránti bizalom.