Elterjedtsége
A babona elterjedtségére sajnos nagyon kevés felmérés foglalkozott. E kevés közül az egyik Angliában készült 1955-ben, elég meghökkentő eredmény tár elénk. Legfőbb megállapításait még akkor is érdemes idéznünk, ha ma már azóta alighanem kedvezőbb a helyzet. E szerint Angliában hat ember közül egy hisz a kísértetekben! A kikérdezettek egynegyede pedig bizonytalan benne, hogy vannak-e kísértetek. Minden tizedik személy meggyőződéssel állította, hogy életében legalább egyszer látott vagy hallott kísértetet. Minden harmadik személy járt már jósnál. Minden tizedik személy beszámolt arról, hogy vannak szerencsés számai és napjai, s van valamilyen szerencsetárgya. Angliában az embereknek mintegy kétharmada rendszeresen olvassa a lapokban megjelenő horoszkópokat, bár komolyan „csak” minden ötödik hisz bennük. Egyéb vizsgálatok azt mutatják, hogy több más európai országban hasonló a helyzet: a lakósságnak egy számottevő része határozottan babonás hiedelmeket táplál. A babona magyarországi elterjedéséről is keveset tudunk. Mindennapi tapasztalatainkból ugyan tudjuk, hogy vannak köztünk nagyon babonás emberek, s hogy – főként falun – néhol még elevenek a babonák. Például a rontásban és a boszorkányokban való hit szinte a legutóbbi évekig fennmaradt bizonyos vidékeken. Még sokan emlékezhetnek az ásotthalmi „boszorkányper”-re: ott valóságos boszorkány hisztéria tört ki. A falu lakói ártó, rontó képességeket tulajdonítottak egy asszonynak, akit emiatt bántalmaztak, kiközösítettek maguk közül.
De mit is nevezhetünk babonának? Nem könnyű felelni rá. A babona ugyanis nem önálló jelenség, hanem tulajdonképpen egy bizonyos fajta társadalmi minősítés. Az emberek többsége megegyezik abban, hogy mi számít babonának. Ez azonban társadalmanként különbözhet. A babonákban hívő ember - írja Buda Béla – szabályszerűséget, összefüggést vél felfedezni bizonyos dolgok között, amelyet azonban ésszerű gondolkodásunkkal nem tudunk elfogadni, s amelyeknek igazságáról tapasztalataink sem tudnak meggyőzni bennünket. A babona – s tán ez a legfontosabb jellemzője – előre kíván jelezni egy később bekövetkező dolgot. Általa az események többé nem véletlenszerűek: „rend” költözik beléjük, s az embernek nem kell holmi kínos bizonytalansággal szembenéznie. Tulajdonképpen amikor az ember babonás hiedelmet alkot, ugyanúgy a dolgok közötti összefüggések megismerésének a vágya hajtja, mint amikor tudományosan állapít meg valamit. Persze van egy nagy különbség: az, hogy a tudományos ismeretet mindig – sajátos szabályok szerint – ellenőrzik. A babonákban megfogalmazott „felismerés”-t azonban az, aki hisz a babonákban, meg sem próbálja ellenőrizni.