Jó önismerettel s az irodalom korunkbeli gondjainak ismeretében végzi munkáját. A hazai, a világtörténelem s a közélet ügyeit – Illyés Gyula szavával: a közügyeket – szigorú kritikával és erkölcsi érzékkel, zsurnalisztikus panelektől tartózkodva, eredeti, képekben gazdag stílussal fejezi ki. A dolgokról intellektuális felkészültséggel, a költészet látomásos képeivel és személyes indulattal szólal meg.
Expresszív nyelvezete sokrétű költői tájékozottságra vall. Részben stílusa, részben hivatkozásai alapján többek közt Babits, Kosztolányi, Dante, Shakespeare, Rónay György, Weöres, Rimbaud, az Ulyssest író Joyce és más klasszikusok hatottak rá. Műveltsége és érdeklődése kiterjed a modern természettudományokra, melyek markáns nyomot hagynak költői világán. Meggyőződésem, hogy nem tekintendő az irodalom outsiderének; késői pályakezdése ellenére gondosan építkező, érett költőnek és professzionista tanulmányírónak tartom. Formavilága főként a klasszicizálódott expresszionizmushoz áll közel, gondolatisága pedig a magyarság sorsáért aggódó, emberséges közösségi érzéseket támasztja alá. A szabad verset természetes formaként kezeli, tisztában van a gondolatritmusokkal, a szabadon kezelt hagyományos alakzatokkal, de szabályos szonettkoszorút is találunk Üzenet című kötetében (2015). Ebben a könyvében előrelépést látok abban, hogy a verseskönyv szerkezetét szorosabb tematikus ciklusokra tagolta. Áttűnések című kötetében figyelemre méltó darabokat találunk egyebek közt az 56-os hősökről (Ítélet végrehajtva), a pénzmágnások mindenhatóságáról (Pénz, pénz, pénz), a számítógépes világ „Küklopsz-szemének” veszélyeiről (Engem figyel), az eltömegesedés légköréről (Arcok a tömegben), de az intim érzelmi és lelki életéről is megnyerően nyilatkozik meg (pl. Rólad szól minden).