Egyéb

A zene történetében évszázadok óta nem volt példa arra, hogy valaki ilyen magas szinten képes legyen ennyiféle hangszer megszólaltatására – áll az Európai Tudományos és Művészeti Akadémia indoklásában, amely az év végén rendes tagjává választotta Kathy-Horváth Lajos zeneszerző-hegedűművészt. 


Egymaga felvett egy teljes szimfonikus lemezt. Milyen hangszerekkel szólaltatta meg a saját szerzeményű zeneművét?

A XXI. század technikája tette lehetővé, hogy egy teljes szimfonikus zenekar hangfelvételén, minden hangot akusztikus hangszeren én játszhattam fel több sávon keresztül. A felvételen egyetlen hang sem szólalt meg elektronikus eszköz által. Ez húsz hegedűt, négy nagybőgőt, hat csellót, négy brácsát, zongorát, cimbalmot, gitárt, hárfát, ütőket jelent, speciálisan elhangolt hegedűket és brácsát, illetve mivel a rézfúvót nem tudom megfújni, bass, alt és tenor furulyákkal, különböző méretű nagy szájharmonikákkal, tangóharmonikával helyettesítettem azokat.

 Antonio Lucio Vivaldi (született 1678 március 4-én Velencében, meghalt Bécsben 1741 július 28-án). Apja, Giovanni Battista Vivaldi, a velencei Szent Márk székesegyház hegedűse volt, valószínűleg ő tanította a fiát hegedülni. Vivaldit a szülei papnak szánták, egyházi tanulmányait 1688-ban kezdte meg. 1703-ban szentelték fel, de papi hivatását nem sokáig gyakorolta, saját elmondása szerint egészségi állapota nem tette lehetővé, hogy rendszeresen misézzen. Első operájának bemutatójára 1713-ban, Vicenzában került sor nagy sikerrel, a következő években már Velencében vitték színre dalműveit. Hamarosan a velencei Sant'Angelo színház impresszáriója lett, operáit néhány év elteltével már Firenze, Róma, Mantova és Milánó színházai rendeltek tőle.

Néhány kép a forradalmi napokból.

Egy körúti ház.  És ugyanaz a körúti ház ma. 

Sírok a Rákóczi téren

Sírok a Rákóczi téren

Győzelemnek hitték
Győzelemnek hitték

 

Arad, 1849. október 5-én.
Imádott szegény Feleségem!

Nem tudom, imádott Paulám! Miként írjak neked, hogy a csapás ne legyen túlerős szegény szívedre; – és csal óhajom, hogy szerencsétlen sorsomat, még mielőtt ezen sorokat megkapnád, megtudjad már oly résztvevő ajkakról, melyek azt minden lehető kímélettel megmondanák.

A kiváló orosz zongoraművésznőről különös, sokaknak talán hihetetlenek tűnő történet kering a múlt századi 40-es évektől kezdve, az életrajzában is megemlítik.1 Sztálin, aki nagyon szerette a komoly zenét, egyik este Mozart Á-dúr zongoraversenyét hallgatta a rádióban, ami igen nagy hatást tett rá.

Alkategóriák