Részletek

Írta: Oláh Tamás

Kategória: Jegyzet

Schifferné Szakasits Klára visszaemlékezésében megörökített Rákosi Mátyásról egy epizódot, aminek máig van különös üzenete. "Este tíz óra tájt a Rákosi Gyeremekotthon egyik hálótermében, ahol 8-12 gyermek aludt Ganzel Irén (a gyermekotthon vezetője) felkattintotta a villanyt, majd így szólt: - Rákosi pajtás jött látogatóba!... Egyenest odament Palkó ágyához, a többi gyermekre ügyet sem vetett. megállt az ágynál: - Na, kis Schiffer, büszke lehetsz - mondta a gyereknek-, mert nagyapád lesz a köztársaság elnöke." (Idéz:i Majtényi György K-vonal, Uralmi elit és luxus a szocializmusban, Nyitott Könyvmühely, Budapest, 2010.)

Bővebben: Palkó

Részletek

Írta: Oláh Tamás

Kategória: Jegyzet

Apám Oláh Dezső 1912-ben született Monoron.

Nagyapám, nagyanyám és apám karon üllő korában a monori szülőház kerjének tpavilonjában

Bővebben: Apám

Részletek

Írta: Mary McCarthy

Kategória: Jegyzet

Canaletto, eredeti nevén Giovanni Antonio Canall (1697-1768) San Marco című festnénye

A fontos tisztségek választását mindenütt gyanakvás veszi körül. Sokszor kiáltanak csalást. Talán ezért fordítottak olyan sok figyelmet a választások tökéletesítésére. Az alkotmányok aranybetűkkel írt sorai szólnak róla, a demokrácia rajta áll vagy bukik. A világ sok részén élő regulák, melyek a választások tisztaságát kívánták elérni sokszor nagyon eltérnek egymástól. Mindnek van hibája. A hibákat kiküszöbölendő változtatnak rajta. Végül nagyon bonyolult rendszer jöhet létre. Ebben a jegyzetben erre mutatok egy érdekes példát, a velencei köztársaság dózse választásának összefoglalását idézem Mary McCarthy Velence közelről könyvéből (Európa Könyvkiadó, Budapest, 1986.). Érdekes adalék ma amikor a pártok a választás lázában élnek.

Bővebben: Választás velencei módra

Részletek

Írta: Németh Géza

Kategória: Interjúk

- Mielőtt főszerkesztő lettél, már jó ideje dolgoztál a lapnál. Mikor kerültél oda és milyen előzmények után?

- 1973 vége felé lettem a lap munkatársa. Előtte nem sokkal végeztem pszichológia szakon, és pályakezdőként egy fiatalkorúak számára létesített javító-nevelő intézetben kezdtem dolgozni pszichológusként. A gyerekekkel való foglalkozáson kívül az is a feladataim közé tartozott, hogy valamiféle pszichológiai portrét készítsek róluk. Nagy lelkesedéssel vágtam neki, és amikor már úgy az ötvenediknél tartottam, megkérdeztem, mi lesz ezeknek a dossziéknak a sorsa. Azt felelték, az igazgatói titkárságon van egy nagy szekrény, annak a tetejére betesszük. És aztán? Ott marad. Attól kezdve alábbhagyott a lelkesedésem. A laphoz úgy kerültem, hogy az akkori főszerkesztőnek, Fenyő Bélának a lányával együtt végeztem az egyetemen és Béla szólt neki, hogy kellene valaki, aki az Élet és Tudománynál a pszichológia rovatot gondozná. Addig egy már nyugdíjas korú kolléganőm foglalkozott ilyesmivel is, Ács Manyikának hívták és tulajdonképpen ő vezetett be a szerkesztői munka rejtelmeibe. Persze, Fenyő Béla volt az igazi tanítómester, mint valamenynyiünknek. Arra törekedett, hogy fiatal munkatársakkal, saját neveltekkel vegye körül magát, és ez így is történt.

Bővebben: Beszélgetés Oláh Tamással az Élet és Tudomány egykori főszerkesztőjével