Egyéb

Ez a föld, melyen annyiszor,
ez a föld, melyen századszor is futunk,
ez a föld minket nem tűr el.
Menekül alólunk, lásd, édes Jézusunk!
Ez a föld minket csak dobál,
és leráz és összeráz, nagyon terhére vagyunk.
Legjobbjaink rég elhulltanak.
Holnaputánra magunktól elfogyunk.
Megállj csak, mit motyogsz, öreg bolond?
A sírban, hol nemzet süllyed el,
Új kedvvel új ifjúság tolong,
És bölcsőnek díszíti fel.

Képtalálat a következőre: „Csengey Dénes Kép”

Ez a beszélgetés Réz Pállal  a Holmi főszerkesztőjével készült nem sokkal a  folyóirat megszűnése előtt. Két év múlva végső búcsút vettek a legendás szerkesztőtől is. Talán ő volt az utolsó jelentős szerkesztő irodalmi életünkben.

Új korszak jön a legendás folyóirat életében. A „szerkesztőségben” a 84 éves főszerkesztő unokája nyit nekünk ajtót, ő vezet minket be a Dunára néző lakásba, ahol hétfőnként a lapot szerkesztik – 1989 óta, de már nem sokáig.

A tanú udvariassága - Réz Pál: Bokáig pezsgőben. Hangos memoár | Magyar  Narancs

Beszélgetés Oláh Tamással

Sok művész, alkotó ember él kerületünkben, akiket időről időre megszólaltatunk hasábjainkon. Ez alkalommal Oláh Tamás, a Józsefvárosban született és máig itt élő, gazdag és színes életutat bejárt költő osztotta meg velünk pályájáról, szűkebb hazájáról és a művészetről – azon belül természetesen a költészetről – vallott gondolatait.

„Néhány évet leszámítva mindig Józsefvárosban éltem, jelenleg a Népszínház utcában lakom. Sőt azt is kikutattam, hogy édesanyám ugyanazon a klinikán látta meg a napvilágot – a Baross utcában – mint jómagam. De itt még nem ér véget a sor: a fiam, a lányom és az unokáim is ott jöttek a világra – kezd bele élete történetébe Oláh Tamás. – Nagyon szeretek itt élni: a régi, körúti lakásunkból megunhatatlan látványt nyújtott az utcákon lüktető nagyvárosi élet, ami a verseimben is nagy hangsúlyt kap"

„De hát miért is van annyiféle nyelv a világon? A költő csak néz és csodálkozik.

Alkategóriák