Egyéb
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Szülőkategória: Egyéb
- Kategória: Jegyzet
- Részletek
- Írta: Kaffka Margit
- Kategória: Egyéb
Én nem tudok
A csendről, melybe száz forró titok
És jövendő viharok lelke ébred;
Hol nászát üli száz rejtett ígéret.
A csendről, melyre mennydörgés felel,
Idegzett húr most, oh most pattan el,
Vagy fölzengi a nagy harmóniát,
Az életet, az üdvöt, a halált,
Mindegy! Valami jönni, jönni fog!
- - Ily csendről nem tudok.
- Részletek
- Írta: Mohás Lívia
- Kategória: Egyéb
A magyar írók ama 7. közgyűlése 1986 novemberében zajlott. Negyvennégy esztendeje már. Akkori naplómban feljegyzéseket találtam róla. Azt reméltem akkor, hogy a forradalom elbukása, a megtorlások, az akasztások után – Déry Tibort és más írókat is karcerbe zártak – most majd oldódni fog a kín. Ideje. Eltelt harminc év a szép és forró forradalom óta. Az írók már megbátorodtak. Most majd belemarnak a rohadt hatalom bokájába.Távolból fiatal farkasok üvöltöttek.Mintha lenne bennem egy önálló entitás, koherens tulajdonsághalmaz, az irodalom címszót viseli, A puszta télen kezdi a sort, 10 évesen Petőfire csodálkoztam rá; 15 évesen Arany Jánosra; megmaradt az az illúzióm, hogy vannak szép és szent dolgok a földön, ezek egyike az irodalom. Csakhogy ami a Magyar Írószövetség közgyűlésén 1986-ban zajlott, ahhoz ennek semmi köze nincs.A Vigadó elegáns hely. A büfé jó, az emberek jól öltözöttek, még azok is kimosakodtak, akiket eddig csak kapatosan, vörös képpel láttam a szigligeti alkotóházban.A teremben angyalok várakoztak és támaszkodtak a földszinti páholyok falához, a színpad szélén nevetgélő puttók hasaltak. Az elnöklő vezetők cipőire hajtották fejüket, néhány puttó máris unatkozott.
- Részletek
- Írta: Laik Eszter
- Szülőkategória: Egyéb
- Kategória: Interjúk
– Az irodalomtól igen távol, sportolóként, majd testnevelő tanárként kezdte a pályáját. Hogyan került egy fiatal, értelmiségi lány erre a területre?
– Azért mentem a testnevelési főiskolára, mert nagyon untam a padban ülni és tanulni. Az egri angolkisasszonyoknál, ahol iskolába jártam, annyit kellett ülni, és olyan kevés lehetőség volt a mozgásra, hogy ha nekem tizenkilenc éves koromban az egyetemen újra be kellett volna ülni a padba, hát én szétrobbantam volna. Nem voltam tehetséges sportoló, de nagyon energikus lány voltam, imádtam a mozgást, és boldogan mentem a TF-re. Ma is életem legszebb négy éveként gondolok rá vissza. Remek társaság jött össze, de nagyon meg kellett küzdenem a bentmaradásért. Nekem előképzettségem nem volt, oda viszont már nagyon komoly sportolók, válogatottak jártak. Százhúszan kezdtük, és hatvanan maradtunk a főiskola végére. Aki nem hozta a szintet atlétikában, a különféle úszásnemekben, bármiben, az kibukott. Ez nem volt szokatlan tragédia, minden második ember így járt. Én foggal-körömmel harcoltam, hogy bent maradhassak. Az volt a szerencsém, hogy az akkori trend szerint a főiskolának jó tanárokat kellett képezni, és nem versenyistállóként működni – én pedig az elméleti tárgyakban jól boldogultam, másnak ez kevésbé ment.
4. oldal / 18
- Ön itt van:
-
Home
- Egyéb