Egyéb

A magyar írók ama 7. közgyűlése 1986 novemberében zajlott. Negyvennégy esztendeje már. Akkori naplómban feljegyzéseket találtam róla. Azt reméltem akkor, hogy a forradalom elbukása, a megtorlások, az akasztások után – Déry Tibort és más írókat is karcerbe zártak – most majd oldódni fog a kín. Ideje. Eltelt harminc év a szép és forró forradalom óta. Az írók már megbátorodtak. Most majd belemarnak a rohadt hatalom bokájába.Távolból fiatal farkasok üvöltöttek.Mintha lenne bennem egy önálló entitás, koherens tulajdonsághalmaz, az irodalom címszót viseli, A puszta télen kezdi a sort, 10 évesen Petőfire csodálkoztam rá; 15 évesen Arany Jánosra; megmaradt az az illúzióm, hogy vannak szép és szent dolgok a földön, ezek egyike az irodalom. Csakhogy ami a Magyar Írószövetség közgyűlésén 1986-ban zajlott, ahhoz ennek semmi köze nincs.A Vigadó elegáns hely. A büfé jó, az emberek jól öltözöttek, még azok is kimosakodtak, akiket eddig csak kapatosan, vörös képpel láttam a szigligeti alkotóházban.A teremben angyalok várakoztak és támaszkodtak a földszinti páholyok falához, a színpad szélén nevetgélő puttók hasaltak. Az elnöklő vezetők cipőire hajtották fejüket, néhány puttó máris unatkozott.

Mohás Lívia – Hitelfolyóirat

– Az irodalomtól igen távol, sportolóként, majd testnevelő tanárként kezdte a pályáját. Hogyan került egy fiatal, értelmiségi lány erre a területre?

– Azért mentem a testnevelési főiskolára, mert nagyon untam a padban ülni és tanulni. Az egri angolkisasszonyoknál, ahol iskolába jártam, annyit kellett ülni, és olyan kevés lehetőség volt a mozgásra, hogy ha nekem tizenkilenc éves koromban az egyetemen újra be kellett volna ülni a padba, hát én szétrobbantam volna. Nem voltam tehetséges sportoló, de nagyon energikus lány voltam, imádtam a mozgást, és boldogan mentem a TF-re. Ma is életem legszebb négy éveként gondolok rá vissza. Remek társaság jött össze, de nagyon meg kellett küzdenem a bentmaradásért. Nekem előképzettségem nem volt, oda viszont már nagyon komoly sportolók, válogatottak jártak. Százhúszan kezdtük, és hatvanan maradtunk a főiskola végére. Aki nem hozta a szintet atlétikában, a különféle úszásnemekben, bármiben, az kibukott. Ez nem volt szokatlan tragédia, minden második ember így járt. Én foggal-körömmel harcoltam, hogy bent maradhassak. Az volt a szerencsém, hogy az akkori trend szerint a főiskolának jó tanárokat kellett képezni, és nem versenyistállóként működni – én pedig az elméleti tárgyakban jól boldogultam, másnak ez kevésbé ment.

Mohás_Lívia.png

Meghv 202410 03

Részlet a kötet Bevezetéséből.

A népi írók szellemiségének kisugárzása, a népi írók mozgalma, a XX. század kétséget kizáróan egyik legjelentősebb - társadalmi kérdésekkel is foglalkozó - irodalmi mozgalma volt. Ennek hatása a mai napig is érvényesül, bár felvethető a kérdés, kik a felelősek és mi az oka annak, hogy ennek tárgyi ismerete, még az értelmiségi emberek köreiben is gyakran fekete folt. A népi gondolat túlmutat az irodalmon, több a népi irodalomnál. Megnyilvánul a zene, tánc, festészet, szobrászat, színjátszás, filmművészet, építészet területén, de hatása a pedagógiában, a falukutatásban és a néprajzban is tetten érhető. A hasonló szellemi, lelki világú zenészek, képzőművészek, színjátszók, folkloristák alkotó munkájával egybeszövődik.

Hogy a szerelem felfogása dolgában mennyire különbözött a régi kínai világ Európától, azt talán ez szemlélteti legjobban: a hagyományos kínai hitvilágban a szerelemnek nem volt istene! Kínai Erósz, Ámor, Cupido nincsen! S amikor száz-egynéhány éve Kína és Európa kapcsolatainak bővülése során kezdték rendszeresen összehasonlítani egymással a két kultúra szó- és fogalomkincsét, a szerelem fogalmának megnevezésére nem akadt a kínai nyelvben megfelelőbb szó, mint az, amelyet az észak-kínaiban ainak ejtenek, s amelynek szerelem, szeretet jelentései mögött az alapjelentés valami olyasmi, hogy sajnál, irigyel valakitől valamit vagy valakit.

Alkategóriák