Egyéb

Beszélj a családodról, a gyermekkorodról, arról, honnan jöttél!

Éppen egy hónapos voltam, amikor a német csapatok megszállták Magyarországot. Egy másik hatalom, minket „őrző” hadserege meg majdnem egész életemen át „vigyázta” mindennapjaimat. Megtudtam, hogy azon a Baross utcai klinikán születtem, ahol anyámat is világra segítették, és aztán a fiam, a lányom, sőt az unokáim is ott látták meg a napvilágot. Felmenőimről keveset tudok. Egészen másfelé mutat vissza apám családja, mint anyámé. Mindkét ág tele van titkokkal, számomra ismeretlen szereplőkkel.

Anyámat nagyanyám nem kívánt terhességből, titokban hordta ki. Talán ezért nem tudtam sokáig kideríteni anyai nagyapámról semmit. Ma már tudom, hogy kiváló ember volt. Két hónapos lehettem, amikor meghalt. Tudom, hol van eltemetve. Az ő felmenőiről is tudok már néhány adatot. Apai nagyapám polgári iskolai igazgató volt Monoron, irodalmat tanított. Sajnos nagyon halványak az emlékeim róla. Hároméves alig múltam, amikor elvesztettük, de egy kép él bennem: egy félhomályos szobában az én kiságyam szélén ül, és tündérekről, királyfikról mesél nekem. Zenei tehetségét saját és barátai gyönyörűségére élte csak ki. A korszak nagy cimbalomművésze, Rácz Aladár is elismerte zenetudását. Apai nagymamámról csak azt tudtam meg, hogy pár hónapos koromban bevittek hozzá a kórházba, így még láthatott engem, mielőtt meghalt.

OT.png

 

 

Szondi György József Attila-díjas költő, bolgarista, műfordító, a Napkút Kiadó vezetője, a Napút folyóirat főszerkesztője, irodalomtörténész nyolcvanéves lett. Volt egyetemi oktató és magyar kulturális intézetvezető Szófiában, ahol a bolgárok saját költőjüknek tartják. Gazdag életútjáról beszélgettünk születésnapja alkalmából.

– Az egyetemre vezető útja annak idején nem volt egyszerű. A szocializmusban családi háttere miatt nehézségei adódtak. Hogy emlékszik vissza a kezdetekre?

– Angol hadifogolytáborban születtem Ausztriában. Háromhetes koromban a tábor felszabadult, azonnal hazaindultunk. Onnan kezdve minden keservesen alakult. Édesapám ludovikás tiszt volt, osztályidegen lett. Nyugdíjazásáig a legkeményebb helyeken állt helyt fizikai munkásként. Egyenes gerinc, példás helytállás. 1963-ig magam is ikszes. Megtanultam tőle a küzdést.

 

Kedves B.,

zsúfolt vonaton, de megérkeztem. A türelem sokat segített. Utasok tanácsára Lellén szálltam ki és a Gyárfás Panzióba jöttem. Egy vacak kis depandanszban lakom, a „Naplopó”-ban, a 7-es szobában. Katonaszemmel nézve megfelel, egyébként igen gyarló. A többi, jó hely: foglalt. Ide jöhetnél, egymás mellett lenne a szobánk. Reggel óta hívtalak telefonon (Csáky, majd Tuza), de nem lehet kapcsoláshoz jutni. A kalauz tegnap azt mondta, hogy valószínűleg szombaton jön az új korlátozás, illetve az engedélyrendszer bevezetése. Ezért akartalak mindenáron még ma délelőtt elérni, hogy utazz el péntek délután. Hátha most aztán nem lehet?! Nagyon túlterheltek most a telefonvonalak, dringend kell beszélni, s még úgy is nehezen megy, vagy éppen sehogy. Az itteni telefonszám: Lelle 17, Gyárfás p. – Ezen a telepen egymást érik a panziók, félig, háromnegyed részig tele, volna hely elég. Ha nem jöhetsz, esetleg máshová mennék, később. A „Gyárfás” nagy, rendetlen, kopottan hirtelensült-modern ház, sok melléképülettel; egészen jó ezek közül a „Siesta”, de zsúfolva van. Nem tudom, mit tegyek. Délelőtt már dolgoztam. Ezt a kis levelet csak biztosítékul írom, mert hátha még behoz a központ; ha viszont nem hoz be, este elmegy, s reggel nálad a levél. Próbálj te is hívni, reggel 7 órától kezdve! Akkor még könnyebb a helyzet. Vagy táviratozz, hogy jössz. Hely mindenképpen lesz. Amíg végleg le nem maradsz (amit nem szeretnék), nem megyek máshova! Most ½ 3 van, most indulhatnál a Déliről. Válts III. osztályt, úgyis csak azon van hely, ha egyáltalán van, én is úgy jöttem a jobb jegyemmel. Holnap is próbállak hívni, megbeszélés szerint. Szeretném, ha itt lennél. Jegyek nem kellenek. Levelet ne írj, illetve Gáborjáni Sz. L.-nek címezz csak, s a feladó legyen V. Endre. Sokszor csókollak, s remélem, mégiscsak hallani foglak még ma.

Lőrinc

 A szerkesztő megjegyzése:  a Lellei száloda apai nagyapám testvéré -- Oláh Gyárfás Mihály - tulajdona volt. (Még nem tudom ki volt a megszólításban szereplő Kedves B!)


Simonyi Károlyné Somossy Zsuzsával Staar Gyula beszélget

Simonyi Károly az Iszonyú rendet vágtam címmel megjelent, életútját áttekintő beszélgetés végén mondta: „Mindig erőmet meghaladó feladatra vállalkoztam. Feleségem, aki erősen humán beállítottságú, mivel édemelte ki ezt? Amikor belenyugodott, hogy jó-jó, ezt a könyvet még megírja a férjem, de addig én keve-sebbet járok színházba, koncertekre... Egy életen, az egyetlen életen keresztül.” Munkám során számos neves természettudóssal ismerkedhettem meg, készítettem velük hosszabb életútinterjúkat. Megtapasztalhattam, hogy a nagy ember mögött legtöbbször ott áll egy segítő társ, aki leveszi vállairól a mindennapok terheit, utat nyit ezzel a koncentrált szellemi munkához, a sikerhez. Legtöbbször a feleség, aki a saját karrierjét áldozta fel a férjéért. Régóta tervezgetem, hogy a háttérben álló társat is bemutassam, az ő szemével is láttassam a közös életutat. 

Össze-vissza csatangolok

hónapok óta szakadatlan,

öldöklő, édes napszurás

kínoz, kápráztat éjjel-nappal.

Honnét e sok-sok látomás?

Portre of Pilinszky János

Alkategóriák