Ha meglátja
ráncos arcomat
pontosan mutatja
élő kerek sebe,
mi még hátra van nekem,
fittyet hány derűre,
keserűre,
monoton ingája
szabadon szálló ének,

Képtalálatok a következőre: ingaóra képek

morcos szemét sunyin
örökké rajtam tartja,
meddő perceimet is
számlálja alattomosan,
ha figyelem
alig mozdul mutatója,
aztán csúnyán
rám ölti nyelvét,
ha meg elfeledkezem róla
zárt vonalából
életre kel,
és szalad,
szalad...
télen reszketve vánszorog,
monoton lehelete
fagyosan kattog,
tavasszal szelíd arcát
emeli újra rám,
hallom megint
vidám dobogását,
nyáron katonásan ketyeg,
indulókat szaval,
ősszel a római számok
mintha búcsúznának,
nem beszélnek,
nap rajzolta óráim
így múlnak el,
míg a tenger
az éggel lassan
össze nem
olvad.