Ma kaptam meg
a túlvilágról jött
hivatalos üzenetet,
angolul szólt,
a
ngyalok nyelve helyett,
már két hónapja is van,
hogy itt hagytál minket Apám.

Nevetésed
hallom most is,
nem kell felemelnem a kagylót,
hogy a Csendes óceánon át
téged tárcsázzalak,
arcodat is látom,
ha behunyom a szemem,
egy fénycsík
fut éppen végig rajta,
lencséden csillog,
mikor rám nézel.
Mert te ott éltél nélkülünk,
megszöktél mellőlünk,
Nyugat felé,
de kint sem tetszett
neked ,
ahogy nekem meg itt,
a szabadság
gyorsan foszló jelszó
lesz mindenütt,
a szabály mindenhol
nélkülünk születik.
S az értelem hiába szökik,
ketrecben marad,
ha a világ
rácsok közt működik.
Kegyes, egyszerű halál
jött érted,
ilyenre vágyunk mindannyian.
Majd egy évszázadon át
a Kék Madár szállt
előtted ébren
szőtt ártatlan álmaidban,
most mintha lebegnél,
s emlékeid lengnének eléd,
és vinne korlátlan
tereken át, messze, messze
a könnyű lég,
ahol titkok nélkül
megírhatod
életed igaz meséjét.

2008