Versek

A pimasz betolakodó,
láthatatlan cirádák vonalát
követve röpdös, zúg,
birokra kél keresztet vető
mozdulatoddal,
a tükör csaló izzója miatt
hiába koppan,
örvénylik körülötted tovább,
még alvó képedre is ráül.

Bővebben: Szálló undor

Pacát ejtve egy fehér lapra,
majd félbehajtva, és újra
szétnyitva a szétkenődött
tinta, a vonal két oldalán
iker-képet ad.
Nézd meg jól, és sorold
mit mond neked!

Bővebben: Tintapacák

Ősz Szabó Géza emlékére

Verseket teremtő órák
őszülő árnyain lépkedek,
kitakart arcú, delelő Napkorong,
1 az apám, szeme
a Világ tükre,
az ég Istennője, Mut2
a kegyes anyám,
vigyáz rám.
Képtalálat a következőre: „Egyiptomi istenek képek”

Bővebben: Kilépve a fénybe

felejtsd el azt, hogy itt vagyok,
az egyik szemed ‘csukd be’ kérlek,
és én lábujjhegyen elosonok,
ha nem figyelsz, ha félrenézel,
én lenni többé nem fogok, és
ne keress ‘kérlek’ sehol engem,

Bővebben: Én istenem' altass el engem,
Scroll to top