Jajgató fények
hintáznak a hullámokon,
a tenger tesz bosszúesküt,
fehér óriások hajolnak föléjük,
a villanásokat
pokolgépek döreje követi,
s a part nyomtalanul tűnik el
a gyors sötétben.

Az ablakkeret ijedten keresztet vet,
vonítanak a rémült könyvek,
a képek egymás sarkát taposva
menekülnek,
a magányos fogas
állja a strázsát,
soványan integet utánuk.
Álmaim, félig éber fejemből,
szobám szögleteibe húzódnak.

Valamit végleg elhagytam,
ahová többé
visszatérnem nem lehet.

Scroll to top