Boldogtalan hazám,
a feszült idegek korában,
hány kígyó eszme sziszegett
csábos eszközével téged már körbe?
Ki maradt hű hozzád
Lucifer-érveit hallgatva?
Ki ad még vért tüske-koronás szívednek?
Hát hiába volt fiaink torka-szakadt lobogása?
S forradalmuk lávafénye miért halványul?
Ki az, ki törtetések dzsida-erdejében
vágyik még arra
élete a nemzetnek példája legyen?