Verseim

A városi világítótestek
fénykörük rabságában még
erejüket vesztve pislákolnak.
Tócsák tükrében
tépett fák, mállott falak
köszöntik a derengő hétköznapot,
langy lég fodrozta képükben
a kopott jelen tekint vissza.

Bővebben: Nagyvárosi szimfónia

 Piros rúzzsal kihúzott száját nyújtja feléd,
kézzel kifestett szeme
páratelten rád néz.
Szilikon keblében naphosszat gyönyörködhetsz.
Válogathatsz a duzzadt vagy kicsi,
a kemény vagy a lágy
almák és körték között, bimbója lehet málna,
ribizli, vagy éppen eper formájú.

Bővebben: Harmony, a szexrobot

A Nap éget, a homok forró,
a sós lég köréd ér. Hanyatt fekszel,
hallgatod a szívedet, és lusta
pillantásodba fogod a felhőt.
Az idő bolondja, az unalom tör rád.
Súlytalan testedből tompa gondolatok
suhannak ki, a múlás eszméje
bújik elő belőled.
.

Bővebben: Az idő bolondja

A szabad ég alatt
halált utánzó pózban heverő,
megváltásukat hiába kívánó hajléktalanok,
a parázs-csönddel gyötörtek,
a kényszerzubbonyokba bújtatottak,
a Sárga Házból szélnek eresztett,1
a meztelen elme szenvedéseit élő
boldog bolondok,

Bővebben: Semmi subáján

Végzem a munkámat - mondja
közönyös hangon.
Lesben állok teszi hozzá.
Nem faggatom tovább,
j
obb, ha nem tudom mi teszi boldoggá.

Bővebben: Mesterlövész
Scroll to top