Verseim

A legnagyobb távcsővel
sem hatolhatunk a kezdet vágatának
legmélyére
1,
nem pásztázhatunk könnyedén
a fényvilág űrgyűjteményében,
a megnyíló, egyszer létező,
jelenlét pillanataiban,
nem láthatjuk a kusza halmazt,
mikor a
légbe
még sugár nem gyúlt,
a lágy a keménnyel,
a könnyű a nehézzel2
vívta csatáját,

Bővebben: Hol van?

Hajnal kergeti, sötét dajkálja,
gurul az égen a tűzgolyó.

Miért nem gondolsz
az utolsó lépésekre,
a napra, mikor nevedet
a némaság szalagjára hímezik,
mikor visszamaradt tested már csak
bomló anyag, semmi más,
s kitakart lelked az ítéletre vár.

Bővebben: Ha megéred...

(gondolatok evés helyett)

Az asztal nagy, díszes ravatal.
A szemfedő-terítőn
csupa fonnyadt, haldokló növény,
letaglózott, áldozati állat.
Az evésen jár déltől estig,
estétől reggelig, az órát figyelve,
mindenkinek az esze.

Giuseppe Arcimboldo (15271593) olasz festő
képe II. Rudolf császárról.

Bővebben: À la carte

A városi világítótestek
fénykörük rabságában még
erejüket vesztve pislákolnak.
Tócsák tükrében
tépett fák, mállott falak
köszöntik a derengő hétköznapot,
langy lég fodrozta képükben
a kopott jelen tekint vissza.

Bővebben: Nagyvárosi szimfónia

 Piros rúzzsal kihúzott száját nyújtja feléd,
kézzel kifestett szeme
páratelten rád néz.
Szilikon keblében naphosszat gyönyörködhetsz.
Válogathatsz a duzzadt vagy kicsi,
a kemény vagy a lágy
almák és körték között, bimbója lehet málna,
ribizli, vagy éppen eper formájú.

Bővebben: Harmony, a szexrobot
Scroll to top