Verseim

Ősz Szabó Géza emlékére

Verseket teremtő órák
őszülő árnyain lépkedek,
kitakart arcú, delelő Napkorong,
1 az apám, szeme
a Világ tükre,
az ég Istennője, Mut2
a kegyes anyám,
vigyáz rám.
Képtalálat a következőre: „Egyiptomi istenek képek”

Bővebben: Kilépve a fénybe

Pacát ejtve egy fehér lapra,
majd félbehajtva, és újra
szétnyitva a szétkenődött
tinta, a vonal két oldalán
iker-képet ad.
Nézd meg jól, és sorold
mit mond neked!

Bővebben: Tintapacák

Már néhány nappal korábban is
búcsúzást véltem látni
a süppedt tekintetekben.
Nem mertem lefeküdni,
ültem magamban.
Duplán láttam a tárgyakat.
Foncsorozott üveg mögötti
csend szakadt rám.


 

Bővebben: Így történt

Minden versem
a teljesülésre törekvő
késztetéseimből meríti erejét,
szövi örömeit, fájdalmas sorait,
a mohó árnyak hajlékából,
a rettenet hangjaiból,
szerelmek szellőiből,
emlékek viaszlenyomataiból,
az álmok bűvölő csodáiból.

Bővebben: Álomfejtés

Az óra mutatója megállt,
a
kor korma
befedte a tiszta számlapot,
az idő
hiába öregedett,

Bővebben: A fal
Scroll to top