Verseim

Amikor még nem lapult
mindenkinek a zsebében
az az okosnak mondott,
hús és vér nélküli
csengő, csevegő társ,
amikor még a dicső falak
között kellett
levegőt vennünk,
s a rövid beszéd volt a jó,
ha valakinek
békítő vagy lázító,
tiszta, vagy álarcos
szavakat akartunk mondani,
találnunk kellett az utcán
egy üres telefonfülkét.

Bővebben: Telefonfülke

Látom mi sápad s mi ragyog
virágágyak barázdák bimbók
emlékekkel dúsulva rohannak
omló partot vésnek a fürge vizek
játszanak velem az évek
a tárgyak titkait tanítják nekem a színek

Bővebben: Vakfolt

A szavak a legfájdalmasabbak, minden gyilkos szó tőre hegyes,
fogd vissza zablámat, bosszú és gyűlölet tüzére ne vezess,
a jó kezéből béke ágát kiüti az érdek, perzsel

Bővebben: Fogyó sorok

Olíviának
1.
Magasban,
a csalogató tó fölött,
harag-fekete bánat gyűlik,
forró mezők, szomjas szántók
várják vacogva a vad szél őrületét,
Képtalálat a következőre: „viharképek”

Bővebben: Felhőszeletelő

A pimasz betolakodó,
láthatatlan cirádák vonalát
követve röpdös, zúg,
birokra kél keresztet vető
mozdulatoddal,
a tükör csaló izzója miatt
hiába koppan,
örvénylik körülötted tovább,
még alvó képedre is ráül.

Bővebben: Szálló undor
Scroll to top