Verseim

Sárguló őszi üzenet úszik a
vízen, hulló levél vagyok,
nehéz köd ül a völgyön,
foltos köpenye engem takar,
fonnyadt csokor fedi a halmot,
értem sír a szél.



Bővebben: Arcodra nézve

Szünet nélkül gyötörnek
a reklámok kígyósziszegései,
az alvilág dalát zengve űznek
a kéretlen levelek.
Talpig vértben támadnak rám.
Nyargalnak felém a szuronyos üzenetek.
Betemet az ismerős nevek
mögé bujtatott áruk ármádiája.

Bővebben: SPAM

A színészek most némák,
a direktor halk hangját lesik.
Még nem tudják
esténként más testbe nőve
mivé lesznek, s a siker
kire nyitja majd szirmait.
Kihull hamar,
a díszletek jelenéből,
ki jeltelen marad.
A plüss-színű homályban
a szereplők szemlyukas maszkjai
még keresik szerzőiket.


Képtalálat a következőre: „színházi maszkok álarcok”

Bővebben: Évadnyitás

Fordultál-e imával,
– most, mikor újra
háborúra készülünk –,
ahhoz, kit ezen a napon
ünnepelünk?

Bővebben: Piros betűs ünnepen

Ereimben a vért
a kerekek csattogó
ritmusa kergeti,
képhalmok, néma alakzatok,
kubista vásznak, színek,
izmos oszlopok,
rongy árnyékok világolnak elém,
rozsdás hidak,
golyó ütötte házak,
dühös állomások,
hunyt falvak, mogorva városok
pergő képei
járják be agyamat,
élők fonnyadt testekkel,
fájó, keserű szavakkal
keverednek össze,
tört tükrökben
maszkok vigyorognak.

Bővebben: Képzelődések
Scroll to top