Mások versei

Földszintes utcák, közkút, sétatér,
zálogházak, kórházak, árvaházak,
sikátorok, amint egy nyári dél
száz év előtti napfényében áznak,

Bővebben: Négy évtized

Álmatlanul forgolódtam az ágyon.
Éjfélig itt volt három-négy barátom,
tervek lobogtak, gúny, vád, vad beszédek,
szidtuk a pénzt és mentettük a népet
s elmentek és kihűlt a láng heve.

Bővebben: Barátaimhoz
 Tiszta, nemes lelkek, kik gyors munkára hevűlve
A jeles erkölcsnek, s tudománynak kezditek útját,
Innen, hol Kaposunk délről csavarodva nyugatnak
Jég, hóhalmok alatt lassan hömpölygeti habját,
Mit küldjek szaporán a csendes völgybe tinéktek?
Bővebben: VOLT TANÍTVÁNYAIMHOZ

A szerető s anyának ajkán
Remény, boldogság egy veled,
S a támadó naphoz hasonlitsz,
Mely fénybe vonja az eget!

Bővebben: MOSOLY.

megrendítően hétköznapi ez a hallgatás
nincs benne semmi különös
csak a szőnyeg rojtjai ahogy összevissza állnak
és bódultan figyelik a megsemmisülés pillanatait

Bővebben: hétköznapi
Scroll to top