Mások versei

FAUST:
A hegy alatt mocsárvidék
terjeszt ragályt zsákmányolt földemen;
csapoljuk le poshadt vizét,
az lesz csupán a végső győzelem.
Millióknak nyitok tért, hol nem éppen
biztos a lét, de szabad és tevékeny.

Bővebben: FAUST

Csak közelről ne! – Lelkem,
máris mi maradt?
Üldözd a tegnapi, holnapi
sugarakat,
különben örök panasz leszel,
hogy véres zsebelés a világ
az egyik fele és a másik
vértelen hiúság.

Bővebben: Menekülni

Ott állnak minden kereszteződésben Kezükben
ingyen újság vagy kartonlap Adakozzatok
Gyermekem éhezik Anyám beteg Rokkant
vagyok Ott állnak állomás áruház megálló
előtt Aluljárókban alszanak parki padokon

Bővebben: Kereszteződésben


Magyar történet múzsája,
Vésőd soká nyúgodott.
Vedd föl azt s örök tábládra
Vésd föl ezt a nagy napot!

Bővebben: 15-DIK MÁRCIUS, 1848


Az óra lüktet lassu percegéssel,
Kimérve a megmérhetlen időt;
Ébren a honfigond virasztva mécsel,
Homlokra összébb gyűjti a redőt.
Vajúdni meddig tart még e világnak?
Sors! óraműved oly irtóztató:
Hallom kerekid, amint egybevágnak:
De nincs azokhoz számlap, mutató.

Bővebben: MAGÁNYBAN
Scroll to top