Versek

Ereimben a vért
a kerekek csattogó
ritmusa kergeti,
képhalmok, néma alakzatok,
kubista vásznak, színek,
izmos oszlopok,
rongy árnyékok világolnak elém,
rozsdás hidak,
golyó ütötte házak,
dühös állomások,
hunyt falvak, mogorva városok
pergő képei
járják be agyamat,
élők fonnyadt testekkel,
fájó, keserű szavakkal
keverednek össze,
tört tükrökben
maszkok vigyorognak.

Bővebben: Képzelődések

 Aranygömb lebeg
a magasban
körökből,  foltokból font
alakok,
 gyönge ködbe fúlt
képek sejlenek fel,
talpam alatt a jelen,
két idősík
közé szorulva lüktet.

Bővebben: Előszezon

A szerető s anyának ajkán
Remény, boldogság egy veled,
S a támadó naphoz hasonlitsz,
Mely fénybe vonja az eget!

Bővebben: MOSOLY.

A pillanat, ami éppen
járja szemem előtt
furcsa táncát,
viszi lomhán a jelent,
hajtja az itt és a most
tenyérnyi üzenetét
a magasba,
aztán valami mégis a földre löki,
– s múlik el,
marad mozdulatlan.

Bővebben: Most

Figyeld meg  a beszédet,
ahogy sodródva árad,
örvényeket kavar.
A mondatok vonakodó karjai
magasra nyúlnak,
súgnak, sóhajtanak,
napról, éjről csacsognak,
visszakanyarodnak,
felbomlanak,
laza hordalékot hajtanak maguk előtt.
A szóhullámok habokat vetnek,
 jelek sorát írják,
ha olvasni tudsz belőlük,
eléd tárul a rejtett üzenet.
A győzelmében nem  bízó
mélyről jövő sóhajjal
kezdi szavait,
a kényes kérdésre adott válaszát
egy torokköszörüléssel indítja a másik,
a gyűlölettel teli ember ajka eget nyel,
mondatát
egy lélegzetvételi szünet előzi meg,
a harapós szavak hatását
a beszédet kísérő
 lándzsaéles hangsúlyok felerősítik.

Bővebben: A szavakon túl

Alkategóriák

Scroll to top