Versek

Kitakarják lelked a csapások,
égő csíkokat hasítanak
a bőrszíjra fűzött
birkacsontok, ólomdarabok,
ruhátlan testedbe mélyednek,
sebet vágnak.
Gyötrelmesen vijjog
a liktorok kezében
a fanyelű flagrum.

Tudod előre lázas-sorsod,
nem jajongsz.

Bővebben: Golgota

Elmondja Kozák András

A verset Szakácsi Sándor mondja el.

Most, hogy szobámban ér az est setétje,
te jutsz eszembe, Szent Gellért cselédje,
s ajkad, melyről az esti fák alól
először szólt az ének magyarul.
Arcod tatár emléke már ködös,
de titkunk itt e földön még közös
s a te dalod zsong minden idegemben
itt, idegenben.

Elmondja Máté Gábor színművész

Bővebben: Óda a magyar nyelvhez

I.
Vagy félezernyi dalt megírtam
s e szót: magyar, még le nem írtam.
Csábított minden idegen bozót,
minden szerelmet bujtató liget.
Ó, mily hályog borult szememre,
hogy meg nem láttalak,
te elhagyott, te bús, kopár sziget,
magyar sziget a népek Óceánján!

Bővebben: Psalmus Hungaricus

Alkategóriák

Scroll to top